Engloner Attila szerint ezért is nagyon fontos, hogy a termelőkutak üzemképesek legyenek, mert a felszín alatti rétegekből kizárólag ezeknek köszönhetően lehet kitermelni a vizet. A volt Duna-kutató Intézet egykori igazgatójának azonban van egy jó híre, mégpedig az, hogy mikor a folyó vize átszivárog az ott lévő kavicsrétegen, akkor a kavicsokon egy élő bevonat, az úgynevezett biofilm, komoly szűrőhatást végez,
ezzel gyakorlatilag megtisztítva a Duna vizét.
A szakértő véleménye szerint ez a szűrőhatás kimondottan hatékony, sőt a folyamatot érintő vizsgálatok alapján azokat a hidrológiai eseményeket, amiket a Duna vízszintjének mostani változása okoz, ténylegesen képes kompenzálni, ezzel fenntartva az ivóvíz jó minőségét.
Engloner Attila ugyanakkor azt is kijelentette, hogy nemcsak a magas, de az alacsony vízszint is okozhat gondokat az ivóvíz kitermelésénél. Mégis, a Duna medrében lévő kis vizek egyáltalán nem veszélyeztetik a biztonságos ivóvíz kinyerését. Ahogy elmondta, „ezek a kutak továbbra is termelnek alacsony vízállás esetén is”. Hozzátette azt is, hogy „ha az említett extremitások folytatódnak a jövőben, akkor ezek folyamatos megfigyeléseket, kutatásokat igényelnek, amelyek azonban jelenleg is zajlanak”.
A teljes beszélgetés alább nézhető, hallgatható végig: