A „Ne féljetek!” ismét szép lesz! – Vogel Evelin példát mutatott a hasonló sorsú nőknek

Nyitókép: Képernyőkép/Index

Már jó ideje pedzegették a közélet mélyebb berkeiben jártasak, hogy rövidesen eljön az az idő, mikor a címlapok egyes politikusok magánéletéről harsognak majd. Sokáig csak legyintettünk erre, nem is tudtuk, miként történhet ez meg. 

Aztán 2024 legelején mintha egy galamb szállt volna a belpolitikai sakktáblára, és borogatni kezdte a bábukat. Ebből lehettünk szerdán reggel is egy epizód részesei, mikor némi túlzással felrobbantotta az internetet az Index Vogel Evelinnel készült interjúja. Immár a második nő vallott kendőzetlenül a Tisza Párt elnökéről, Magyar Péterről.

Márciusban jómagam is könnyek között hallgattam az egykori igazságügyi miniszter, Varga Judit megdöbbentő történeteit. 

Ahogy sorolta, hogy min ment át volt férje mellett, egyre csak felidéződött bennem egy mentálhigiénén tanult zavar képe, a nárcizmusé. Hiszen az elhangzott események nagyon beleillettek a képbe: az úgynevezett szerelembombázás, mikor a nárcisztikus jegyeket mutató fél még a csillagokat is lehozná partnerének az égről, sőt, egy ideig piedesztára is emeli talán. 

Aztán mikor célt ér, jön a feketeleves: a becsmérlő megjegyzések, a következetlen viselkedés, az elbizonytalanítás, illetve 

S a „repülő majmokról”, a nárcisztikus vagy nárcisztikus jegyeket mutató fél udvartartásáról még nem is beszéltünk, akik ellenségként kezelhetik az empatát. A cél mindig ugyanaz, hogy az általában megannyi értékkel és mély érzésekkel bíró nő – de újabban már egyre több férfi is – pocsékul érezze magát. Mert „kínzója” csak így lehet fent. 

Egy dologhoz kell a megsebzett félnek tartania magát: törekednie kell a nulla kontaktra. Ha ez nem kivitelezhető, akkor minimálisra kell redukálni a kommunikációt és az érintkezést is. 

Ahhoz, hogy a fent felvázolt gödörből valaki kimásszon, hatalmas erőre van szükség. Vogel Evelinnél ezt láthattuk. Erre utalt talán az az Instagram-sztorija is, amit alig pár órával a nagy port kavart interjút követően osztott meg. Ebben azt írta: „Ha most nem fizeted meg a belső Igazságod kimondásának az árát, akkor 

De ő kimondta, vállalta a következményeket. Szinte 100 százalékos pontosággal megjósolta volt párja reakcióit is. Varga Judithoz hasonlóan szembenézett a félelmeivel, exe esetleg haragjával, bosszúvágyával is. 

A következő napokban talán választ kapunk arra is, hogy ki mivel zsarolta a másikat, de egy dolgot már most megjegyezhetünk: 

és tovább taposta azt az utat, amire még a tavasszal Varga Judit is rálépett.

Lányok, asszonyok, jól jegyezzétek meg a következő mondatokat:

 „Büszke nő, anya vagyok, ezt nem hagyom, hogy elvegyék”. 

„Ha az exem tényleg beváltja a fenyegetését, és feljelent, akkor nem fogok tudni mást tenni, mint megvédeni magam a nyilvánosság előtt, egyedül, nőként. Erőből, indulatból erőszakosan elnyomni valakit, mint ahogy most velem teszi, teszik – abból semmi építő nem születik”.

S talán kijelenthető az is, hogy pár hónap után a szégyenfolt végre el kezdett halványulni II. János Pál pápa 1978-as székfoglaló homilíájának szállóigévé lett mondásán, amelyet az utóbbi időben mondhatni, illetlenek bitoroltak. Végre talán visszanyerheti eredeti üzenetét a 

Ideje hát újra kitárni azokat a kapukat azok előtt, akik igazán megérdemlik!

***