Megvan a mi keresztünk…

Nyitókép: MTI/Kollányi Péter

„Mert hát mi keresztények vagyunk. Mármint ők. Olyanok, amilyenek, ezt ne vitassuk. Illetve mi nem vitatjuk az ő kereszténységüket, legfeljebb kérdéseket teszünk fel, de azokat is óvatosan. Elfogadjuk – úgy ahogy –, hogy ők is megtették azt a nagy utat, ami a vallásig vezetett, ám ebből még nem következik, hogy ezt az utat nekünk is meg kell tennünk. Nem kell elfogadnunk, hogy egy szobor, amely a szabadságot jelképezi, a maga nő-alakjával és pálmaágával, immár a kereszténység mementójává válik. Mert nem válik. Ez a szobor Budapest szimbólumává vált, a főváros szimbólumává. És mert az, nem is akarta senki, hogy hozzányúljanak, azt meg végképp nem, hogy egy vallási jelképpé alakítsák át. Ráadásul annak ellenére teszik ezt meg, hogy a szobor készítőjének családja nem kívánta volna a keresztet, de hát ez a család-barát kormány ezt sem vette figyelembe. 

Vagyis: ez az új alkotás immár egyben a zsarnokság mintája is; hogyan kell valamit erőből, kérdezés nélkül megerőszakolni. Szép harmónia lesz ez: ott a pálmaág – kvázi olajág – a béke jelképeként, és ott a szobor ellen beindított keresztes háború szimbólumaként a kereszt. 

Cipeljük.

Ki tudja, meddig még...”