Divattörténelmet írt egy transz nő – elnyerte az év modellje díjat
Alex Consani a díjátadón külön köszönetet mondott azoknak, akik előtte jártak, többek között a fekete transz nőknek.
Én életemben nem vettem Nők Lapját, de úgy voltam vele, hátha mondott valami jót rólam a Gálvölgyi.
Nyitókép: Képernyőfotó
„Ma kora délután rájöttem, hogy én egy sznob f@sz vagyok. A Laci összekészítette nekem a pénteken szokásos újságokat, plusz a Magyar Narancsot meg az ÉS-t. Na, és akkor megláttam a Nők Lapját, a címlapon Gálvölgyi Jánossal. Mondtam a Lacinak, hogy adjon egy Nők Lapját, nem akart hinni a fülének. Én életemben nem vettem Nők Lapját, de úgy voltam vele, hátha mondott valami jót rólam a Gálvölgyi, így aztán nagy sóhajok közepette megvettem ezt a női újságot. A harmadik oldalon: a főszerkesztő rövid kis írása a nyaralásról. Az ilyenre szoktam mondani az egyetemen, hogy ez olyan, mint a fagylalt. Jóízűen elnyaljuk, aztán már el is felejtjük.
Na, de Jónap Rita olimpiai jegyzete zseniális. Idézem: »24 évvel ezelőtt a lagzink hajnali 6-ig tartott, de a férjem, az apám, a bátyám, és az apósom reggel 8-kor már izgatottan nézte a Sydney-ben éppen zajló vízilabda-döntőt.« Na, a Gálvölgyi: »Tavaly (amikor majdnem meghalt) az egyik orvos azt mondta, hogy Művész Úr, csak így tovább, ilyen derűsen, tréfásan, ahogy eddig…! De Doktor Úr -válaszoltam-, én egyáltalán nem ilyen vagyok. Mondja, ha maga hazamegy, még valakit megműt?«
Na még egy interjú Bujtor Balázzsal, a Budapesti Fesztiválzenekar hegedűművészével. Ő meséli, hogy egy filmforgatás után a rendező, Máriássy Félix azt találta mondani az édesapjának, hogy a Frenreisz helyett egy könnyebben kiejthető névre volna szükség. Végül a nagypapa nagyanyjának a vezetékneve bukkant fel, a Bujtor név. A papát, azaz Bujtor Istvánt nagyon megviselte lelkileg, hogy elvesztette imádott édesapja nevét. Na, még annyit – erről is a Nők Lapjából szereztem tudomást –, hogy Enyedi Ildikó az Oscar-díj-jelölés után a sellyei arborétumban egy több száz éves, mindent tudó ginkófáról forgat filmet. A fa tövében álló német színész, Sylvester Groth játszott a Becstelen brigantyk című filmben. Ő Enyedi Ildikótól tudta meg, hogy a növények reagálnak az emberek nemcsak a tetteire, de még az érzelmeire is.
Ennyi elég, mert van még Karafiáth Orsolya, és hát egy zseniális Dragomán-tárca, melynek főszereplője a legkedvesebb étele, a vajas kifli. Mától újabb olvasója van a Nők Lapjának.”