Fel a végvárakra, óvjuk meg újra ezeréves örökségünket!

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor megtisztelő meghívásukat elfogadtam, és utánanéztem Gúta városának, a helyi látványosságokat böngészve megakadt a szemem a hajómalmon. Egyedi darab, máshol nem igen lát ilyet az ember – de nem mindegy, hogy minket őröl fel a malom, vagy mi őrlünk egy malomban. A város történetét átolvasva az is az eszembe ötlött, hogy az kicsiben magában hordozza nemzetünk több mint ezeréves múltjának sok tragikus mozaikját: belső pártoskodás, kiskirályok zsarnoksága, menekülés a török elől, a kuruc-labanc összecsapások, később az anyaországtól való elszakítás, a kegyetlen kitelepítés – vagy éppen a nemzetiségre, felekezetre tekintettel nem lévő árvizek.

Ám ember és természet pörölycsapásai ellenére Önök most mégis itt vannak – itt vagyunk, és a mai ünnepen tanúbizonyságát adjuk annak, hogy »nem oda Gúta!«, hogy még nagyon sokáig itt is leszünk. Erre joggal lehetnek büszkék!

Nemzetünk nagy malomkövek, hatalmas birodalmak, elnyomó eszmék és háborúk között húzott le több mint ezer évet, és mégis: mi, magyarok álljuk a sarat, nem őrlődünk fel az egymásnak feszülő hatalmas és nehéz elemek között. Mi több, rájöttünk, hogy a malomban összeütköző roppant energiákat hasznosítani is lehet. Mi célból? Hogy egyik nagy birodalom se olvasszon magába minket – a magyar szerény kérése, túlélésünk feltétele ez.

Igen, ez a magyar nagystratégia lényege, amit Szent István óta újra és újra képesek vagyunk sikeresen alkalmazni. Az alapjait ő fektette le az államalapítással, és a nyugati keresztyénséghez való csatlakozással – de fenntartva a kapcsolatot Bizánccal is.

Csak azt tartotta szem előtt, hogy mi a jó a magyaroknak, mi biztosíthatja számunkra a megmaradást, a boldog jövőt. Ezért pedig képes volt komoly áldozatokat és akár személyes kockázatot is vállalni, illetve szokatlan – ma talán úgy mondanánk: unortodox – módszereket alkalmazni úgy, hogy országának ne kelljen megváltoznia abban, ami különlegessé, egyedivé, ízig-vérig magyarrá teszi.

Szent Istvánon keresztül a magyarok örökérvényű hitet és erre épülő kultúrát kaptak a Istentől. Első uralkodónk lefektette az állam, és ezáltal a nemzet szervezeti alapjait is – és mint tudjuk, az államnak van, a nemzetnek viszont nincs határa.”