A kormányfő vagy nem dolgozik, vagy átkozottul rosszul teszi a dolgát

Nyitókép: Mandiner/Mátrai Dávid

„Nem, nem azt mondom, hogy nem foglalja el magát, hiszen jön-megy a világban, nagyívűnek mímelt beszédekbe burkolja lapos semmitmondását, szerepel, ha kell, ha nem. Gondolom, otthon a tükör előtt meg-, megáll, belenéz, büszke magára, talán pipiskedik is egy kicsit, és arra gondol, hogy ő milyen nagyszerű államférfi, sőt, mostanra világférfi. Ezt mondja neki a politikai igazgatója is, hogy rendkívüli, hogy párját ritkító, hogy ilyen legfeljebb egyszer születik egy évszázadban. Vagy még ritkábban. Ó, Istenem, ne hagyj el! De szerencsés a magyar. Mármint a nép. Az istenadta. De mi lenne valójában a dolga a kormányfőnek? Szervezni a munkát, hogy jobban éljünk. Mit jelent az, hogy jobban élünk? Például azt,

• hogy nekünk ér többet a fizetésünk, mint mondjuk három éve, és nem neki,

• hogy gyorsabban be lehet jutni egy kórházi műtétre, mint korábban,

• hogy kisebb kamatért kap pénzt azt ország, ha kell neki, mert megbíznak a gazdaságában,

• hogy több gyermek születik, mint korábban, mert a szülők bíznak a jövőben.

Na, most ezek nem történtek meg, sőt, éppen ellenkezőleg. Ahelyett, hogy a fentiek érdekében törné össze magát a kormányfő, ő ezekről az ügyekről meg se mukkan, nem, hogy tenne is valamit. Ő »békemisszióra« utazik, ő megoldja az amerikai republikánusok problémáját, ő kigubancolja az egyre feszültebb kínai-amerikai viszonyt. Ő. Hogy egyem a szívét!”