Orbán, a kitagadott trendi

Nyitókép: Mandel NGAN / AFP

„Orbán ismét felkavarta a mocsarat, és ez bizony ilyenkor bűzlik. Persze, itt megint csak nem arról van szó, hogy majd Magyarország hozza el a megoldást az orosz-ukrán konfliktusban, de legalább egy lépést, egy apró lépést tett efelé. Méghozzá azzal, hogy a globális térben megkerülhetetlenné tette a viszonyulást a tűzszünet kérdéséhez. Mert a reakciók, a támogatóktól és az elítélők egyaránt erről szóltak. A viszonyulásról. S ez a meglehetősen zűrzavaros viszonyok között az álláspontok tisztázásával igenis eredmény.

Mert egyszerre látjuk a tárgyalások közeledésének, és az eszkalációnak is a kibontakozását, így a reakciók a helyükre teszik mindenki álláspontját.

A nyilvános térben mindenképpen. De Orbán Viktornak arra is lehetősége nyílt, hogy közben a valós álláspontokról, a kompromisszum lehetséges határairól is több információt szerezzen, és erről tájékoztatta is az Európai Unió vezetőit. Így ezt az információ gyűjtést a nyugati blokkban már csak azért is meg kellene köszönni, hiszen manapság kevés olyan politikus van, aki a magyar kormányfő által bejárt geopolitikai térben azonnal tárgyalóképes.

De persze, ezt az Európai Unió soros elnökének zászlaja alatt, pontosabban e poszt nem éppen etikus, de nem is jogellenes lebegtetésével végig vitt „békemissziót” abban az értelemben is a súlyán, és a céljainak megfelelően kell kezelni, hogy ebben benne vannak a magyar kormányfő személyes politikai ambíciói is. Ezzel persze nagy baj nincs akkor, ha ezek nagyjából egybevágnak Magyarország és az Európai Unió érdekeivel. A magyar érdek pedig adott esetben a béke, az európai biztonság és a versenyképesség erősítése. Nem kell ragoznom, de a fősodor véleményével ellentétben ez az európai érdek is.

S bárki bármit mond, Orbán Viktor ebben az irányba mozog. Igaz, széllel szemben, hiszen az európai fősodor idegesen szemléli ezt a diplomáciai aktivitást. Egyrészt azért, mert ezt nem szokta meg – Orbán pedig mint mindig, most is feszegeti a határokat -, másrészt nem így gondolja az orosz-ukrán konfliktus lezárását. Brüsszel és az európai vezetők többsége eltökélt a háború folytatása, Oroszország legyőzése mellett, és nem nagyon érdekli, hogy közben elpusztul egy ország, halnak az emberek, Európa versenyképessége pedig drámaian gyengül. Ez utóbbi pedig nemcsak orosz, hanem amerikai érdek is. Az európai fősodor elit azonban ezt nagyon nem akarja észrevenni, és rohan tovább a szakadék felé. Ész nélkül, akarva, akaratlanul is az európai érdekeket sértve.”