Mit szólnak a halak az árvízhez, és mire számítsanak a pecázók az árhullám levonulása után?
A Magyar Nemzet egy szakértőt kérdezett arról, milyen hatása van az árvíznek a folyók élővilágára, és persze a horgászatra.
Ez nem trükk, hanem a valóság.
Nyitókép: Képernyőfotó
A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság arról ír, hogy a piráját elsőként Magyarországon 1991-ben, a paksi atomerőmű csatornájában észlelték. 2016 júliusában az Abaújkert és Gibárt összekötő műút mellett elhelyezkedő bányatóból egy
újabb egyed került elő,
majd 2024. július 5-én Csonó Tibor közzétett egy fényképet, amelyen a Szolnok térségében elhelyezkedő Alcsi Holt-Tiszából kifogott egyedet tartja a kezében.
Telefonos egyeztetést követően a Tibor fogást megerősítette, ám az egyedet sajnálatos módon nem tették el és elmondása szerint nem került vissza a Holt-Tiszába. A kép alapján csupán a legfőbb külső határozó bélyegek alapján lehet azonosítani a halfajt. „A külső morfológiai bélyegek alapján a halfajt pirapitingának (Piaractus brachipomus) azonosítottam” – írja Sólyom Norbert biológus.
Hozzáteszi:
a halfaj hazai vizekben történő megtelepedésére, a szakirodalmi adatok alapján nem kell számítani,
ugyanis a pirapitinga, vagyis gyümölcsevő pirája 13 Celsius-fokos vízhőmérséklet alatt elpusztul. Sokkal nagyobb
kockázatot jelent egy esetleg a hazai vizekben eddig ismeretlen, trópusi halbetegség elterjesztése,
amely az adott víztér őshonos halállományára komoly veszélyt jelenthet.
Hangsúlyozza: „Továbbra is felhívnánk azon akvaristák figyelmét, hogy amennyiben díszhalaikat megunták, vagy anyagai okok miatt nem tudják eltartani, ne a természetes vizeinkbe engedjék szabadon, hanem próbálják meg értékesíteni, esetleg eladományozni.”