Elnézést a jogászoktól, az egyetemtől és különösen a professzoroktól, de én úgy látom, hogy a római jog jeles vizsgától még senki nem lett jobb ember. Jobb jogász talán igen, de ha nem haragszanak, olyanból többet találni, mint jó emberből.
Persze, tessék tanulni, de ne csak (elsősorban?) biomechanikát, hanem megkülönböztetni fontos és nem fontos dolgot, elengedni ügyeket, másokért meg megharcolni, akkor is, ha mindenki szembejön, és ugye leginkább helyesen dönteni ez utóbbi kettő között, tessék kellemes, szerethető embernek lenni, bár nyilván minden most felvett diák eleve az. 
Fontos dolog számítógép előtt ülni, könyvtárazni, laborban tölteni fél éjszakát. De legalább ennyire fontos minél többet együtt lenni a többiekkel, nem csak a három régről ismert gimnáziumi baráttal, nem csak a négy ivócimborával, hanem sokakkal, a mindenhonnan jöttekkel, a mindenfelé elindulókkal. Az meg különösen kívánatos, hogy némi balhé is legyen időnként körülöttetek, hogy lássátok, hol a határ. Kinek hol. Ha most nem tapasztaljátok meg, akkor negyven évesen, két-három gyerekkel, humortalan főnökkel már végképp nem fogjátok.
Nem az a baj, ha kihagytok egy órát, az a baj, ha kihagyjátok az egyetemet. Azt, amit nem az órákon és a vizsgákon lehet megtanulni.
Billy pedig úgy fejezi be a mondatot, hogy....”