Fiatalok, ne vegyetek kábítószert, inkább...

Nyitókép: Peter Kohalmi / AFP

„- Fiatalok, ne vegyetek kábítószert, inkább... – tanácsolja Billy, a kiöregedett rocker az Igazából Szerelem című ragacsosan szerethető filmben, de nem folytatom, mert veszélyes poén következik, és én kéretlenül ennél jobb tanácsot adnék a tegnap egyetemre felvetteknek, akiknek persze először is gratulálok.

Szóval az egyetem sokkal fontosabb hely, mint hogy (csak) tanulni járjon oda az ember. Én úgy tapasztalom, hogy elég sok okos ember van. Kicsit jobb, vagy nem annyira jó, de aki a saját szakmáját meg akarja tanulni, annak az menni fog. Nem az egyes szakmák szabályai a bonyolultak.

Okos embernél sokkal kevesebb jó ember van. Hogy mit értek az alatt, hogy jó ember? Azt, hogy a munkatársai örülnek, amikor reggel meglátják, hogy a háta mögött azt mondják, hogy jó fej, hogy egyszerűen kellemes vele lenni. Ez szerintem sokkal nehezebb. Vannak szerencsések, akik alapból inkább ilyenek, ki tudja, honnan hozzák ezt, másoknak tenni kell azért, hogy ilyenné váljanak.

Még az otthoni dolgozószobájába behúzódó írónak is vannak mindenfajta kapcsolatai a külvilággal. Hogy milyen emberi, szakmai kapcsok kötnek másokhoz, az eldöntheti életed sorsának jelentős részét. A pesti, nagyvárosi értelmiségi családba született egyetemista hatalmas előnnyel indul ezen az úton. De az egyetem az első és legfontosabb hely, ahol a családhoz kötődő kapcsolati hátrányok kiegyenlítődhetnek, az előnyök semmivé válhatnak.

Elnézést a jogászoktól, az egyetemtől és különösen a professzoroktól, de én úgy látom, hogy a római jog jeles vizsgától még senki nem lett jobb ember. Jobb jogász talán igen, de ha nem haragszanak, olyanból többet találni, mint jó emberből.

Persze, tessék tanulni, de ne csak (elsősorban?) biomechanikát, hanem megkülönböztetni fontos és nem fontos dolgot, elengedni ügyeket, másokért meg megharcolni, akkor is, ha mindenki szembejön, és ugye leginkább helyesen dönteni ez utóbbi kettő között, tessék kellemes, szerethető embernek lenni, bár nyilván minden most felvett diák eleve az.

Fontos dolog számítógép előtt ülni, könyvtárazni, laborban tölteni fél éjszakát. De legalább ennyire fontos minél többet együtt lenni a többiekkel, nem csak a három régről ismert gimnáziumi baráttal, nem csak a négy ivócimborával, hanem sokakkal, a mindenhonnan jöttekkel, a mindenfelé elindulókkal. Az meg különösen kívánatos, hogy némi balhé is legyen időnként körülöttetek, hogy lássátok, hol a határ. Kinek hol. Ha most nem tapasztaljátok meg, akkor negyven évesen, két-három gyerekkel, humortalan főnökkel már végképp nem fogjátok.

Nem az a baj, ha kihagytok egy órát, az a baj, ha kihagyjátok az egyetemet. Azt, amit nem az órákon és a vizsgákon lehet megtanulni.

Billy pedig úgy fejezi be a mondatot, hogy....”