Az ellenzéknek ezekben a hónapokban önmagával van a legtöbb feladata

Fotó: MTI/Purger Tamás

„»Hagyjátok abba, hogy egymással foglalkoztok! Amíg ti ezt teszitek, addig Orbán hátradől és kér egy kávét.« Ugye hallották már ezt, vagy valami nagyon hasonlót?

Vajon igaza van-e annak, aki így gondolja?

Mondom előre az én válaszomat: szerintem csak részben, ha egyáltalán.

A politika egyebek mellett harc: álmok, tervek, programok küzdelme, az ezeket képviselő emberek, közösségek csatája. A győzelem feltételei összetettek. Annál egész biztosan összetettebbek, mint csak annyit gondolni, hogy »támadd szakadatlanul ellenfeledet, üsd, vágd, amikor csak tudod!«

Az ellenzék az elmúlt tizennégy évben megállás nélkül dolgozott.

Mégse jutott elég messzire.

Mi akkor a baj?

Az a baj, hogy az ellenzék nem támadta az Orbán-rendszer és főszereplőinek minden gyalázatát, minden disznóságát? Nem hiszem.

Nem tartottunk elég sajtótájékoztatót, tüntetést, nem adtunk ki elég közleményt? Ugyan már!

Az ellenzék ilyen-olyan képviselői nem alkalmasak a feladatukra? Ez nehezebb kérdés, mert sokan azonnal rávágnák, hogy „igen, ez a baj”, de közben meg kiderül, hogy a választók többsége valójában pártokra és nem személyekre szavaz. Szóval szerintem nem itt kell keresni a bajok okát.

Mindegyik fenti kérdésre lehet azt mondani, hogy valamit lehetett volna jobban csinálni, de akinek csak ennyi a válasza, az azt is mondja, hogy alapvetően minden rendben van, csak még egy kis extra erőfeszítés kell, aztán megbukik az Orbán rendszer. Mi nem ezt gondoljuk.

A sikeres ütközet nem elég a sikeres csatához, győztes csatából nem következik a győztes hadjárat, ez utóbbi pedig nem garantálja háború megnyerését. Már csak az a kérdés, hogy az ellenzék mit akar nyerni.

Ütközetet nyerünk, ha például kiderül, hogy egy miniszter lop. Persze Orbán rendszerében ilyenkor nem történik semmi.

Csatát nyerünk, ha ország-világ előtt világos lesz, hogy a rendszer egésze korrupt, mi több, ez a rendszer egyik lényegi eleme. Kiderült? Ki? Csatát nyertünk? Igen. Történt valami? Nem.

Mi lenne mondjuk egy győztes hadjárat? Például az, ha úgy hódítanánk el a települési önkormányzatok jelentős részét, hogy abba beleremeg a kormány. Ez még nem történt meg.

Győztes hadjárat nélkül pedig nincs győztes háború.

A jelenlegi ellenzék egyelőre ütközetet és csatát tud nyerni, hadjáratot és háborút nem.

Az első feladat annak megértése, hogy bármennyi sikerrel megvívott ütközettől se vezet közvetlen út a háború megnyeréséhez.

A politikai ütközet ugyan lekötheti a választók figyelmét, könnyen keletkezteti a bátor, cselekvő ellenzék képét, de érdemes megfontolni a legnagyobb stratégák tanácsát: minden küzdelem értelmét az adja, ha a háború megnyerését szolgálja. Az önmagában álló, a küzdelemért magáért vívott harc anélkül emészti fel az erőt, hogy közelebb vinne a háború végső megnyeréséhez.

Mindebből számunkra az következik, hogy 2026 tavaszán esedékes következő megmérettetés előtt huszonkét hónappal előrébb való hogy az ellenzék felkészítse magát a háborúra, mintsem az, hogy végiggondolatlan politikai küzdelmekbe bocsátkozzon.

Az ellenzéknek ezekben a hónapokban önmagával van a legtöbb feladata.”