Összekötni a partokat

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala

„A konok kiskunok eddig Baja vagy Solt felé indultak, ha át akartak menni a Dunántúlra, mostantól Kalocsának is vehetik az irányt. Lenyűgöző építészeti remekmű, a Tomori Pál kalocsai érsekről elnevezett híd hirdeti ugyanis az örök igazságot, miszerint ha összekapaszkodunk, nem választhatnak el bennünket sem teremtett folyamok, sem mesterségesen ásott, szennylével telt árkok. Földi léptékkel is nagy öröm, ha Paksra sietvén nem kell egyórás kerülőt tenni. Bábel Balázs érsek felemelő miséjét is könnyebben hallgathatja meg ezentúl egy paksi illetőségű hívő. Ám ezeken túl jóval nagyobb az új műtárgy jelentősége. Közelebb hozza egymáshoz az M5-ös és M6-os autópályák mentén élőket, az ott vállalkozókat, minden túlzás nélkül beköti őket Európa vérkeringésébe, felszabadítja a térségben szunnyadó, eddig kihasználatlan energiá­kat. És akkor még nem beszéltünk a hidak szimbolikus jelentéséről.

A híd bináris faktum. Mindig van kiinduló és túlsó part, de soha nincs, nem is kell se harmadik, se sokadik, mert a híd éppen azért van, hogy megadja nekünk a másik oldalról azt, ami hiányzott itt ezen a tájon. Azáltal, hogy összekapcsol külön lévő létezőket, megteremti annak lehetőségét, hogy minden érintettnek jobb legyen. Ezáltal csökkenti az irigységet, a gyűlöletet, a bezártságból, elzártságból fakadó frusztrációt, közösséget teremt az elszigetelt, magányos tömegből. Józanul gondolkodó, hazájáért felelősséget érző politikus ezért nagy forgalmú hidakat épít, az előbb említett átvitt értelemben is, de szó szerint is. A nemzeti kormány a hídátadásban profivá vált, eddigi regnálása idején összesen tizenkilencet ívelt át folyóinkon, elődei ötöt. Ezért mondta Orbán Viktor az átadón, hogy itt is kirajzolódik a modern magyar politika aranymetszése: kétharmad-egyharmad. És benevezett a hídépítő kormány címre.

A híd a minden akadályt legyőző akarat szimbóluma is. Nem csupán az egyes ember társas lény voltára irányítja rá a figyelmet, hanem annak feltétlen szükségére is, hogy a különböző népek is törekedjenek egymás között olyan kapcsolatok kiépítésére, amelyek kölcsönösen előnyösek minden érintett számára, tegyék érdekeltté egymást saját sikereikben, csökkentve ezáltal az egymásra fenekedés esélyét. Különösen fontos ebbe belegondolni manapság, amikor ismét csörtetnek bátran a senkik, egymás ellen gyűlnek a népek, vénemberek már megint a jövőnkkel, a sorsunkkal játszadoznak, és bármelyik pillanatban ránk gyújthatják egész Európát. Eszement politikusok katonai szakértőikkel a kercsi híd lerombolásáról szőnek sokatmondóan új és újabb terveket, hídépítő viszont jó, ha kettő-három akad az egész kontinensen. Vajon miben érzi magát különbnek az agresszortól az, aki nem a megbékélésre, hanem az agresszor elpusztítására törekszik? Akik felégetnek minden hidat, magukat is elpusztítják, akár tudják ezt, akár nem. Pusztulásukba ráadásul magukkal rántanák az egész világot, csak hogy álláspontjuk felsőbbrendűségét szajkózhassák utolsó leheletükig. Aki tehát békét akar, az hidakat épít, mindenki más háborúpárti, hazudhat erről akármit.

Jelképes a névadó személye is, hiszen – ahogy a miniszterelnök fogalmazott – Tomori idején a megosztottság jellemezte hazánkat, és ebből katasztrófa lett. Hasonló katasztrófa ma is fenyeget, amikor figyelmen kívül hagyva a leselkedő veszélyeket, galádságukkal kérkednek a hazaárulók, és idegen zsoldban állók idegen érdekeket kiszolgálva próbálják megbuktatni a nemzeti kormányt. Arról hadoválnak, hogy hídépítés helyett ők betemetnék az árkokat. Csak sajnos minden szavuk arra utal, hogy ezt a mi hulláinkkal tennék a legszívesebben. Ne adjunk nekik esélyt vasárnap!”