Kezd fáradni a szedált Teleshop-ügynök

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP

„Persze vannak bámészkodók, sokan, akik most a csőcselék mögött toporognak, s titkon szeretnének bosszút állni saját nehézségeik miatt. Őket inkább szeretni kell, s a bajukat megérteni. Bizton remélem, hogy a közvélemény kellő szondázásával már most készül a kiigazítás, az orvosság a háborús gazdasági nehézségek közepette is korrigálható, enyhíthető gondokra.

A józan, irányadó nemzeti többséget pedig ápolni, becsülni és meghallgatni kell. Utóbbi terén gyönyörű teljesítmény volt a békemenet magabiztos és bátor kiállása, az együtt éneklő, egymással építő és felemelő gondolatokat cserélő, az egész nemzetnek példát mutató sok százezres közösség, akik között, a tömegben mindenfelé elvegyültek a Fidesz–KDNP polgármesterjelöltjei, EP-aspiránsai, szép, emberi gesztust gyakorolva és megerősítve, hogy továbbra is »egy vérből valók vagyunk«.

A nemzeti összetartozás napjára az egyik felvidéki ikonunk, a néhai Duray Miklós fáklyájának továbbvivője, Gubík László, az Esterházy János Szabadegyetem alapítója nyilatkozott: »A Kárpát-medence kellős közepén élünk mi, magyarok, és arra vagyunk rendelve, hogy valahol ennek a térségnek jövőképet adjunk és gondját viseljük. Az én üzenetem, hogy merjünk bátrak lenni céljaink megfogalmazásában még akkor is, ha az aktuálpolitikai helyzetben ez nem feltétlenül kényelmes!« Mély, fontos beszéd, a merjünk nagyok lenni gondolati körből.

A hőbörgő gyűlöletsereg ismét a külhoni magyarok ellen uszít. Tudják, érzik, evvel tehetik a legnagyobb szolgálatot a megbízóiknak: megtörni a nemzet alapzatát, s felrúgni a legalapvetőbb közös nevezőinket, szembefordítani és kiszolgáltatni a magyarokat. Mi pedig küzdünk és gyógyítjuk a sebeket tovább.

A mostani baloldal egyik szellemi elődje (a legfőbb alighanem Szamuely lesz), azaz a vörös gróf Károlyi Mihály által feltüzelt és szabadjára engedett orgyilkosok 1918-ban megölték Tisza Istvánt, Nagy-Magyarország utolsó, békehívő miniszterelnökét. Orbán Viktor és kormánya azonban – a geszti kastély és emlékhely megnyitásával – szimbolikusan is visszatereli a magyarság történelmét a helyes kerékvágásba.

Ki ne tudna választani a két út között?”

***