A politikai viták reménytelensége, hogy soha nem tudja meggyőzni egyik a másikat.
(Nyitókép: Földházi Árpád / Mandiner)
„Kein Millimeter nach Rechts!” Még pontosabban: „Nie wieder! Kein Millimeter nach Rechts!” Azaz „Soha többé! Egyetlen milliméterrel sem jobbra!” Az európai parlamenti választási kampányban volt olvasható ez a felszólítás valahol Németországban.
Mit is üzentek? „Soha többé!”, azaz a második világháborúért a jobboldal a felelős, mi több, aki jobboldali, az fasiszta.
Következtetés: egyetlen milliméterrel sem szabad jobbra menni. Látva a választás eredményeit és főként a néppártiak és a szocialisták összeborulását, a minta könnyen felfedezhető: mindegy, ki nyer egy választást valamely európai országban vagy uniós szinten, baloldali színezetű erők nélkül nem lehet kormányt alakítani. A jobboldal legjobb esetben is megtűrt szereplője a második világháború utáni választásoknak.
Ma már minden ténylegesen jobboldali politikai erő „szélsőséges”, lényegében „fasiszta”, jobbik esetben „populista”.
Ezért aztán egy alávaló antifa verőleány nemcsak legálisan bekerülhet az Európai Parlamentbe, még morális fölényt is kifejezhet egy „populista” jobboldali kormánnyal szemben. Egyetlen bűntevő baloldali is jobb, mint egy jobboldali kormány.
A politikai viták reménytelensége, hogy soha nem tudja meggyőzni egyik a másikat.
A sokféleségünk természeti adottság, ezért nem is lehet rajta változtatni – legfeljebb erőszakkal, időlegesen. Ami viszont hosszabb távon eldönt vitákat, az a meggyőződések mögött meghúzódó filozófiai felfogás, még akkor is, ha valakinek fogalma sincs, hogy neki egyáltalán van filozófiai meggyőződése.
A ma uralkodó liberalizált baloldal meggyőződése a következő filozófiai alapokon nyugszik: az egyén előnyt élvez a közösséggel szemben, minden politikai konstrukció szerződéselvű, azaz csak az individuális egyéni racionalitás számít; az egyenlőség mindenek felett, még a szabadsággal szemben is; mindenkit be kell fogadni, nincsenek határok (azaz a politikai birodalom elvének morális kiterjesztése is létezik); az emberi jogok egyetemesek;
ami nem progresszív, az mind radikálisan irtandó; ami nem relatív, az beletartozik a történelmi múlt összes, általa negatívnak bélyegzett jelenségeinek egyikébe; ami régi, az rossz, ami új, és a mostban gyökerezik, az jó.
A progresszívnak beállított liberalizált baloldal fő filozófiai érve, hogy minden, amit állít, az univerzális, azaz megkérdőjelezhetetlenül jó. Ha a jobboldal meg akarja változtatni a közvélekedést, akkor ezzel az univerzalista retorikával szemben kell a saját egyetemes állításait koherensen megfogalmaznia. Ez filozófiai feladat, amit nem lehet napi taktikai politikai harcokkal kiváltani.
A tét az, hogy ki tudja meggyőzőbben meghatározni, mi is a legfőbb politikai jó.
A nem progresszivista oldal számára az örök elvek és erények készlete kínálkozik. Örök, mert a bölcsességen, nem csupán tudáson alapulnak. Ebben az összevetésben a konzervatív felfogás ajánlja a tágabb dimenziót mind időben, mind térben. Kiindulópontja, hogy az egyén biztonsága mint legfőbb szükséglet a közösség biztonságából ered. Minden döntés alapelve, hogy a tapasztalat megelőz bármiféle konstruktív okoskodást. Az emberek közti viszonyt a tisztelet, a hűség, az együttérzés szabályozza, az egyén számára pedig a jól ismert kardinális erények mérvadók. Mivel minden közösség belső és külső feltételei állandóan változnak, a versenyszellem, az erőfeszítés és az érdemelv meghatározó a konzervatív felfogás szerint.
Nem a határtalan birodalom, hanem a struktúrákat biztosító határok jellemzik a világot;
a progresszívok csodafegyvere, az értékek helyett az elvek (principii) és a természetjogi megalapozású erények adnak útmutatást az emberek számára. Az oly sokat használt „értékek” kifejezés valójában a céljait és értelmét vesztett modern nihilizmus elfedését szolgálja.
A szerző filozófus.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Fodor Gábor az Indexnek arról is beszélt, hogy a választás kimenetelét nem a két, érzelmileg erősen motivált tábor dönti el, hanem az a köztes réteg, amely nem az „imádom–gyűlölöm” logika mentén hoz döntést.
Nem először hozzák kellemetlen helyzetbe a saját szövetségesei a liberális politikust.
Az orosz elnök felajánlotta, hogy Oroszország az ukrajnai választások napján tartózkodik a mélységi csapásoktól, ha megtartják a voksolást.
Még neki áll feljebb.
Akik még nem döntöttek, le fognak majd szavazni a biztonságra, a kormányképességre, a kiszámíthatóságra és a tapasztalatra, ez az én reményem – mondja Orbán Viktor. Hogy látja a háborús helyzetet? Megnyerhető-e a jobboldalnak a digitális tér? Mit gondol a Szőlő utcában történtekről? Interjú a miniszterelnökkel.
Még a viszonylag jobban ismert Ruszin-Szendi Romulusz kilátásai sem túl rózsásak a Magyar Nemzet információi szerint.
Ömlik a pénz a magyar családokhoz. Ígéretek helyett valóság.
Az amerikai alelnök egy rövid ideig visszatért eredeti foglalkozásához.
