„Kein Millimeter nach Rechts!” Szóval a második világháborúért a jobboldal a felelős, mi több – aki jobboldali, az fasiszta

(Nyitókép: Földházi Árpád / Mandiner)

„Kein Millimeter nach Rechts!” Még pontosabban: „Nie wieder! Kein Millimeter nach Rechts!” Azaz „Soha többé! Egyetlen milliméterrel sem jobbra!” Az európai parlamenti választási kampányban volt olvasható ez a felszólítás valahol Németországban.

Következtetés: egyetlen milliméterrel sem szabad jobbra menni. Látva a választás eredményeit és főként a néppártiak és a szocialisták összeborulását, a minta könnyen felfedezhető: mindegy, ki nyer egy választást valamely európai országban vagy uniós szinten, baloldali színezetű erők nélkül nem lehet kormányt alakítani. A jobboldal legjobb esetben is megtűrt szereplője a második világ­háború utáni választásoknak.

Ezért aztán egy alávaló antifa verőleány nemcsak legálisan bekerülhet az Európai Parlamentbe, még morális fölényt is kifejezhet egy „populista” jobboldali kormánnyal szemben. Egyetlen bűntevő baloldali is jobb, mint egy jobboldali kormány.

A sokféleségünk természeti adottság, ezért nem is lehet rajta változtatni – legfeljebb erőszakkal, időlegesen. Ami viszont hosszabb távon eldönt vitákat, az a meggyőződések mögött meghúzódó filozófiai felfogás, még akkor is, ha valakinek fogalma sincs, hogy neki egyáltalán van filozófiai meggyőződése.

A ma uralkodó liberalizált baloldal meggyőződése a következő filozófiai alapokon nyugszik: az egyén előnyt élvez a közösséggel szemben, minden politikai konstrukció szerződés­elvű, azaz csak az individuális egyéni racionalitás számít; az egyenlőség mindenek felett, még a szabadsággal szemben is; mindenkit be kell fogadni, nincsenek határok (azaz a politikai birodalom elvének morális kiterjesztése is létezik); az emberi jogok egyetemesek;

A progresszívnak beállított liberalizált baloldal fő filozófiai érve, hogy minden, amit állít, az univerzális, azaz megkérdőjelezhetetlenül jó. Ha a jobboldal meg akarja változtatni a közvélekedést, akkor ezzel az univerzalista retorikával szemben kell a saját egyetemes állítá­sait koherensen megfogalmaznia. Ez filozófiai feladat, amit nem lehet napi taktikai politikai harcokkal kiváltani.

A nem progresszivista oldal számára az örök elvek és erények készlete kínálkozik. Örök, mert a bölcsességen, nem csupán tudáson alapulnak. Ebben az összevetésben a konzervatív felfogás ajánlja a tágabb dimenziót mind időben, mind térben. Kiindulópontja, hogy az egyén biztonsága mint legfőbb szükséglet a közösség biztonságából ered. Minden döntés alapelve, hogy a tapasztalat megelőz bármiféle konstruktív okoskodást. Az emberek közti viszonyt a tisztelet, a hűség, az együttérzés szabályozza, az egyén számára pedig a jól ismert kardinális erények mérvadók. Mivel minden közösség belső és külső feltételei állandóan változnak, a versenyszellem, az erőfeszítés és az érdemelv meghatározó a konzervatív felfogás szerint.

a progresszívok csodafegyvere, az értékek helyett az elvek (principii) és a természetjogi megalapozású erények adnak útmutatást az emberek számára. Az oly sokat használt „értékek” kifejezés valójában a céljait és értelmét vesztett modern nihilizmus elfedését szolgálja.

A szerző filozófus.