Jól jön az orbánfóbiásoknak foci ellen a vívók, úszók, kajakosok sikere

Nyitókép: Sebastian Frej / MB Media / Getty Images

„És természetesen megjelent, mert neki aztán meg kellett jelennie, Nyáry Krisztián író, akit a balliberális értelmiségi kör egy kevésbé karakteres tagjaként tartunk számon, és lehet pont emiatt a színtelen/szagtalan státusza miatt muszáj volt megírnia, mennyire nem élete a foci, és mennyire szégyelljük el magunkat, hogy kevesebb posztot írunk pl. a vívókról. 

Relativizálja, hogy egy »semmit sem érő 1-0« mennyire alantas Szilágyiék kardaranyához képest, telehazudja a facebookját, hogy a magyar foci 2016 óta is »alig valami« az addigi semmihez képest, és kissé lesajnálva, vallásként jellemezve a mi játékszeretetünket, a valódi sikerek ünneplésére szólít fel.

»Tudod te, Nyáry, annyira szeretném, hogy író létedre egyszer az életben átéld azt a transzcendens katarzist, amit a skót támadást leszerelő Ádám Martin, a labdát felcipelő Szoboszlai Dominik, a gólpasszoló Sallai Roland és a megdicsőülő Csoboth Kevin okozott minden sportszerető magyarnak. 

Apáknak, nagymamáknak, gyerekeknek, pultosnak, egyetemistának, ponthegesztőnek, kukásnak és brókernek. Te, aki elvileg a megélt élményeid szavakba öntéséből, empátiából, benyomásokból, illékony, gyönyörű, képi világlátást segíteni hivatott megélésekből és szóbűvészetből élsz, pont neked kéne most csöndben maradnod, jobban eltitkolva előlünk bántó középszerűségedet.
Több katarzist kívánok neked!

Sporttársi (?) üdvözlettel,

Lentulai Krisztián«”

***