Ha a Hegyvidékről van szó, akkor elmegyek a falig, és le is bontom – Fonti Krisztina a Mandinernek

Nyitóképen: Fonti Krisztina

Sűrű a kampány? Ilyenre számított?

Sokat találkozom, beszélgetek az emberekkel, sok jó ötletet, javaslatot hallok ilyenkor. Például legutóbb egy kutyatulajdonos vetette fel a toklász problémáját, ami tudjuk, elég veszélyes a kutyusokra. Másnap egyeztettem a kollégáimmal, két nappal később pedig felállt a hegyvidéki toklászkommandó, ami a lakossági bejelentésekre is reagálva irtja a toklászt a kerület közterületein. Ezek a találkozások tehát mindig jó visszacsatolások egyrészt a munkámmal, másrészt a kerület ügyeivel kapcsolatban. De ugyanígy egy hegyvidéki lakos kérdezte meg, hogy miért mindig a büntetés az első, ha valaki rossz helyen parkol, miért nincs figyelmeztetés.

Hiszen, mondta, sokan figyelmetlenségből és nem szándékosan hibáznak. Ő például véletlenül parkolt tilosban, nem vette észre a korlátozó táblát, jött is a büntetés egyből. Ebből a gondolatból született a hegyvidéki Jófej közteres, ami egy applikáció. Tehát nem „izomból” büntetünk, hanem az applikáció egy sms-t küld a szolgáltatásunkra regisztrált kerületi autótulajdonosnak, aki így limitált időn belül még korrigálhatja a szabálysértést. Hiszem, hogy 

Kritikák is elhangzanak ezeken a beszélgetéseken?

Persze! Gyanús is lenne, ha nem lennének kritikák. Azokból tanulok a legtöbbet. Egy-egy kritikai felvetés hasznos beszélgetések alapja is volt már, amelyek segítettek tisztázni félreértéseket, vagy éppen megcáfoltak hamis információkat.

A kampány országszerte zajos, a botrányoktól sem mentes helyi baloldali előválasztás is nagy nyilvánosságot kapott. Azóta viszont mintha csendesebb lenne a kampány a XII. kerületben. 

Vannak politikusok, akik szerint az a jó választási kampány, ahol megy az adok-kapok, ahol az ellenfelek rágalmaznak, vádaskodnak. A Hegyvidéken is van ilyen szereplő, de mintha érdeklődés hiányában kifulladni látszana ez a stratégia. A plakátjainkat ugyan szorgalmasan rongálják, lopják, átmatricázzák, de úgy látom, itt az emberek nem vevők erre. Itt a nyugalom, a biztonság fontosabb, mint a politikai háborúskodás. Én amúgy sem vagyok ebben partner. Nem félek a konfliktusoktól, de ezt a kesztyűt nem veszem fel.  A gonoszkodó, öncélú, vicceskedésnek álcázott rágalmazásokkal nem tudok és nem is akarok mit kezdeni, ezeken túllépek.

Ön a közösségi médiában nagyon aktív, a bejegyzéseiben azonban szinte nem is beszél a politikai ellenfeleiről. Ennyire nem számítanak Önnek?

Nem gondolom, hogy az ellenfeleimre kellene figyelnem. A hegyvidéki emberekre viszont nagyon is figyelek. Számomra az ő biztonságuk, nyugalmuk a legfontosabb. Az ellenzék pont ezeken a pontokon támad: bizonytalanságot keltenek, vádaskodnak, valótlanságokat állítanak. 

Azokkal nem tudok mit kezdeni, akik viccnek tekintik a Hegyvidék életét, gazdálkodását. Az a párt tényleg nem számít, amelyik a megkapott közpénzzel való elszámolást – legalábbis a sajtó szerint – fiktív számlákkal tömi ki. Ebben a kerületben józan, dolgos emberek élnek túlnyomó többségben. Én rájuk figyelek. 

Pokorni Zoltán az amúgy ellenzéki szavazók egy részének szimpátiáját is bírta, polgármestersége alatt a XII. kerület egy prosperáló, sikeres kerületként működött. A leköszönő polgármester azt mondta, szeretné, ha Ön lenne az utódja. Nem fél átvenni a stafétabotot?

Pokorni Zoltán valóban felkészült, nagy tudású vezető, a Hegyvidék nagyon sokan köszönhet neki. Bevallom, én is azok közé tartozom, akik próbálták maradásra bírni őt. De végül is tudomásul vettem a döntését. Megtiszteltetésnek tartom, hogy engem talált a legalkalmasabbnak, aki folytathatja a munkáját. Ez nem előzmény nélküli. Közel másfél évtizede dolgozom vele alpolgármesterként, képviselőként pedig már 18 éve foglalkozom a kerület közügyeivel. Hozzám tartozik minden, ami a gondoskodással, a szociális ügyekkel, az oktatással, az egészségügyi alapellátással, az emberek biztonságával összefügg. A Hegyvidék nem csupán a munkám, hanem a szenvedélyem is. 

Meglehetősen konfliktusos területek, amelyeket említ. Hogyan kezeli az esetleges feszültségeket?

A Hegyvidék ebből a szempontból is kicsit más, mint a legtöbb fővárosi kerület. A gondoskodás nálunk az önkormányzati cselekvés alapja. Az intézményeinkben rendszeresen végzünk felújításokat.

Arról, hogy az önkormányzat könnyebbé, biztonságosabbá tegye az életet. Példaértékű az együttműködés az önkormányzat és a hegyvidéki polgárok között. 

Mondana példát egy ilyen együttműködésre?

Itt van mindjárt a Gondosóra. Ez egy olyan szolgáltatás, aminek köszönhetően idős honfitársaink nagyobb biztonságban érezhetik magukat. Ezért az egyszerű tájékoztatásnál több kell. Nem elég egy cikk a helyi újságban, vagy az országos tájékoztatás. Mi személyes segítséget nyújtunk a regisztrációtól a Gondosóra beüzemeléséig. Az önkormányzati képviselők, az önkormányzati munkatársak, a szociális intézményeinkben dolgozók személyesen tájékoztatják az időseket: ott vannak, amikor a kérelmet kitöltik.

De ott vannak, amikor a Gondosóra megérkezik és be kell üzemelni, hiszen ez nem mindenkinek egyszerű. A kollégákhoz hasonlóan én is sokaknál jártam és segítettem. Szerettem volna részese lenni a folyamatnak, hogy lássam, működik-e. De leginkább szerettem volna személyesen is támogatást nyújtani az idős embereknek. Öröm volt látni, mennyire hálásak voltak az emberek, hogy ezentúl nem maradnak egyedül, ha bajba kerülnek. Közelebb jött a segítség.

A Hegyvidéken nagyon sok idős ember él, a fővárosban talán itt a legnagyobb a várható életkor. Mi lehet ennek az oka? 

Mindenekelőtt a jó környezet, a nyugalom, a sok zöld felület. Itt egészségtudatosan élnek az emberek. Emellett az idősekre való odafigyelés és gondoskodás a családok részéről is kiemelkedő, de az önkormányzat is a gondoskodásnak teljesen új dimenzióját valósította meg a kerületben.

Ez mit jelent pontosan? Miben nyújt többet idős lakóinak a hegyvidéki önkormányzat, mint az ország más önkormányzatai?

A kerületünk lakosságának több mint negyede, 15 ezer ember elmúlt 65 éves, ők már ledolgoztak egy életet, felnevelték a gyermekeiket, megérdemlik a gondoskodást. Akik személyesen ismernek, tudják, hogy ez nekem szívügyem. Nyilván mindegyik, vagy legalábbis a legtöbb önkormányzat odafigyel a polgáraira, különösen, ha gyerekekről és idősekről van szó. Mi talán abban különbözünk, hogy több, országosan is egyedülálló szolgáltatást nyújtunk. Az egyik, talán a legfontosabb, az Otthon megöregedni programunk, melynek keretében biztonságossá és akadálymentessé tesszük az idősek otthonait.

A Zöld Receptünk, amire nagyon büszkék vagyunk, eddig egyedülálló volt, elsőként indítottuk el az országban, de – úgy látom – egyre több helyen veszik át. Ennek lényege, hogy az orvos nem, vagy nemcsak gyógyszert ír fel a betegnek, hanem lehetőség szerint különböző mozgásformákat, amelyeket vagy önállóan végez – például kiadós sétákat tesz a Normafán, mondjuk a kardioösvényen, – vagy igénybe veszi az önkormányzat Aktív Hegyvidék programjának szolgáltatásait. Ennek keretében ugyanis már 11 mozgásformát végezhet ingyenesen minden hegyvidéki az úszástól, a túrázástól a pingpongon, a futóklubon át egészen a zumbáig, sőt, aki kedvet érez hozzá, még taekwondozhat is.

Ezek mellett számos egyéb támogatás is jár rászorultsági alapon, van téli rezsitámogatás, van támogatás védőoltásra és rendszeres havi támogatást adunk a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőknek, hogy csak néhányat említsek. De

Ezt azért is tartom fontosnak, mert az, hogy az időseknek van miért felkelni reggel, van hova elmenniük, van kivel találkozniuk, közöségekhez tartozhatnak, segíti őket abban, hogy megőrizzék a szellemi és testi egészségüket.

Nemrég demenciabarát üzleteket avattak a kerületben. Mitől lesz egy üzlet demenciabarát, és egyáltalán, mi dolga egy önkormányzatnak a demenciával élőkkel? A velük való foglalkozás az egészségügyi szféra feladata, nem?

Mára a demencia népbetegséggé vált.  Gyakorlatilag nincs olyan család, amelyik valamilyen módon ne lenne érintett általa. De a legtöbb helyen még mindig tabuként kezelik, vagy nem beszélnek róla, vagy megpróbálják a kezelését teljes egészében az egészségügyi intézményekre hagyni. Mi pont ellenkezőleg gondolkozunk: nem elhallgatunk, hanem cselekszünk, nyíltan beszélünk róla.

Komplex feladatként kezeljük, arról próbálunk gondoskodni, hogy ha például egy demenciával élő elmegy vásárolni, akkor a boltban dolgozók felismerjék a demencia tüneteit. Ezáltal csökken a beteg kiszolgáltatottsága, ami nagyon fontos. Éppen ezért az önkormányzat munkatársainak, tűzoltóknak, rendőröknek, gyógyszerészeknek, rendészeknek és az erre jelentkező üzletek dolgozóinak, vezetőinek képzést tartottunk. Ennek köszönhetően egyre több a demenciabarát üzlet a kerületben, ezt matrica is jelzi a bejárataikon.

Emellett nagy hangsúlyt fektetünk a megelőzésre, vannak szűrőprogramjaink, és támogatjuk a családtagokat is, akiknek szintén meg kell tanulniuk együtt élni a betegséggel. Számukra támogatói csoportot is szerveztünk. A felújított, akadálymentesített Normafa Gondozási Központban pedig integrált ellátást nyújtunk a demenciával élők számára, és a Németvölgyi Gondozási Központot is alkalmassá tettük erre.

Zajlik a főpolgármesteri kampány is. A hegyvidéki programok közül melyiket ajánlaná jó szívvel valamennyi jelöltnek fővárosi szinten is megvalósításra?

Mindegyiket! De ha egyet kell választanom, akkor a Fecskeházunkat. Éveken keresztül komoly nehézséget okozott a Hegyvidéken a megüresedett álláshelyek betöltése. Sokáig kerestük a megoldást arra, hogy kerületünkben vonzóbbá tegyük a közszolgálati pályát, egy Alkotás utcai leromlott épület pedig jó ötletet adott. A teljes körű felújítás után itt nyitottuk meg a Fecskeházat.

Ez egy közszolgálati apartmanház, amelyben közalkalmazottak, köztisztviselők, óvodai és bölcsődei alkalmazottak, szociális területen dolgozók juthatnak alacsony áron bérelhető lakásokhoz. Olyanok, akik a kerületben élőkért dolgoznak, de még csak építgetik az egzisztenciájukat, a magas kerületi albérletárakat viszont nem tudják megfizetni. Nekik nyújtunk kedvezményes díjért albérletet a Fecskeházban. A kedvezmény valóban jelentős és igazságos, ugyanis a bérlő egyszobás lakás esetén az aktuális fizetése tíz százalékát, két- vagy többszobás lakás esetén a 15 százalékát fizeti albérlet díjként. Emellett előtakarékossági kötelezettséget is vállal, tehát bizonyos összeget minden hónapban félretesz a fizetéséből. A Fecskeházban ugyanis maximum öt évig lakhat valaki, ám így, amikor kirepül, biztos alaptőkével teheti.

Milyen tervekkel készül a jövőre? Ha megválasztják polgármesternek, tervezi tovább bővíteni ezt a gondoskodó programot?

Kifejezetten fontosnak tartom a kerület közlekedésének javítását. Ehhez az agglomerációs és átmenő forgalmat kell megrendszabályozni, és kiszorítani a kerület belső útjairól, a lakóövezetekből az erre a célra létesített nagyobb kapacitású utakra. Megnövelem a társasházi és védett épületek felújítására szánt pályázatok összegét, támogatni fogom a körfolyosós házak belső udvarának zöldítését. 

Szeretném, ha az ehhez kapcsolódó programjaink tovább bővülnének. 

Az 59-es villamos pályájának megújítása is nagyon fontos, hogy olyan alacsonypadlós villamoskocsik járhassanak, amik az idősek és a kismamák számára is biztonságosak. Bárki is lesz a főpolgármester, nem fogom ezzel békén hagyni, ahogy a libegő korszerűsítésével, a fogaskerekű felújításával és a pályájának meghosszabbításával sem. Azt gondolom, a Hegyvidék dimbes-dombos útvonalai megérdemelnék, hogy ne pöfögő dízelbuszok, hanem elektromos buszok járjanak útjainkon.

Akik ismernek, tudják, hogy ha a Hegyvidékről van szó, akkor nem ismerek tréfát, elmegyek a falig, és ha kell, le is bontom, bárki is emelte.