Eljött a népi fordulat ideje

Nyitókép: Arpad Kurucz/Getty Images

„Rengeteg tanulsággal bír ez a nem mindennapi választás, hiszen a stabil kormánypárti fölény dacára nagy mozgás indult meg a mélyben. Ebben a zűrzavarossá vált világban ismét vissza kell nyúlni az erőt adó hagyományainkhoz és odafordulni azok felé, akikre mindig számíthat a nemzeti oldal. 

E nemzeti keménymag továbbra is kész kormányzó többséget biztosítani, hiszen ha országgyűlési választást tartottak volna másfél hete, akkor is sima lett volna a győzelem az elért szavazatok alapján.

Mégis rengeteg tanulsággal bír ez a nem mindennapi választás, hiszen a stabil kormánypárti fölény dacára nagy mozgás indult meg a mélyben, átvitt és a szó szoros értelmében is. Egyfelől felnyíltak a csatornafedelek és – mint megjósoltam – a semmiből jött ripacs hordószónok mögül a csőcselék tört utat magának. Másfelől pedig nem lehet ennyivel letudni a látványos változásokat, hiszen a választók sok helyen új utakat kerestek. A sokszor ellentétes irányú, vagy zűrzavarosnak tűnő helyi változásokból egy nagy kép bontakozik ki, melyen a régi baloldal elpártolt szavazói és az ingadozók tömegei egy irányba áramlanak. Ők az új utakon járók, elégedetlenek, a saját egzisztenciális nehézségeik miatt bűnbakot keresők, akiknek a problémáira bár figyelni kell, de még fontosabb, hogy a halmazukat kisebbségbe kell szorítani. Természetesen nem erővel, hanem magabiztos, eredményes kormányzással.

Ez persze már-már közhelyes, ám sokkal nehezebb kérdés, hogy mi lehet a megoldás? Ami nem gyengíti az elért eredményeket, ami nem számít magyarázkodásnak és az új kérők előtti hajbókolásnak, mégis megerősíti a szuverenista oldal pozícióit és orvosolja a legégetőbb gondokat? 

Egyfelől érdemes tanulni a kisebb-nagyobb kudarcokból. 

A mai kiélezett, érzékeny helyzetben, a felhergelt, új szavazók sokasága előtt elég egyetlen kis botlás, egy hiányzó patkószeg, ami miatt aztán, ha nem is az ország, de a csata elveszett. Jó példa erre Fonyód esete, ahol a kampányban szárnyra kelt a hír (amit a zavarodottan nyilatkozó állami szereplők a legkevésbé sem segítették tisztázni), hogy eladják és beépítik a frissen felújított Erzsébet gyermektábor előtti másfél kilométeres partszakaszt. Hiába tiltakozott és cáfolt tényszerűen a 2006 óta rendre újraválasztott fideszes polgármester, a népharag erősebbnek bizonyult és – bár az utódjelöltet, a szintén fideszes Erdei Barnabást – nagy többséggel polgármesternek választották, de a «partvédők» bekerültek a képviselőtestületbe és a DK-s, meg helyi Magyar Péter-klón győztesekkel kiegészülve öt éven át blokkolhatják és fenyegethetik a városvezetést, miközben eddig mindössze egyetlen ellenzéki árválkodott a narancsszínben pompázó önkormányzatban. Politológushallgatók asztalára való ínyencségként rögzítem, hogy az eredmények alapján a helyi választók egy jelentős része ugyan behúzta a megnyerő, fiatal fideszes polgármesterjelöltet (a zakkant DK-s ellenjelölt hölgy helyett), de azért, biztos-ami biztos alapon a nyakába szavazott egy sor ellenzékit is, hogy legyen, aki sakkban tartja.

Apropó, békén kellene már hagyni a Balaton köztulajdonú partszakaszait! Utoljára szegény Finta József építész gondolhatta úgy, hogy az emberek kedvüket lelik az egekbe magasodó szürke falak vizslatásában (hogyan másként jutott volna eszébe a Váci utcáról nyíló budai panorámát elrekeszteni az Intercontinental Hotel monolit, egysíkú betontömbjével), mert a jónép valójában azért fizet a balatoni pihenésért, azért vesz ott borsos áron házat-nyaralót, hogy a vízparthoz is hozzáférjen, s betontömbök helyett a túlpartot csodálhassa. Persze nem kell konzerválni a hetvenes évek állapotait, de amit a régi elvtársak meghagytak a népnek, legalább azt kötelességünk a köz javára gondozni és megőrizni!

Tanulni kell a hibákból! – Bár a baloldal semmivel nem tudta bizonyítani, hogy a fonyódligeti tábor előtti part a jövőben ne a gyerekeket szolgálná, de elég volt egy átgondolatlan előterjesztés a fideszes többség elveszítéséhez – Ladjánszki Máté fotóját a Népszavától kölcsönöztük.

Hosszan lehetne folytatni a helyi politikában vétett kisebb-nagyobb hibák sorát, de e téren Ambrózy Áron kollégám bölcs intését osztom, aki rendre figyelmeztet, hogy az ellenségek számát ötven százalék alatt kell tartani. 

Meg kell vizsgálni az eredményeket és ahol kell, ott bátran változtatni a csapaton és a helyi politika irányvonalán.

Ám jelen cikkem fő témája mégsem a tükörbe nézés, hanem a stabil többséget biztosító törzsszavazók, azaz a tábor meghallgatása és megbecsülése, megerősítése. Most, hogy a felfokozott hangulatban és a nehéz idők okán tisztán kiderült, hogy a nemzeti szuverenitás, sőt, a legalapvetőbb nemzeti érdekeink védelmében kikre lehet számítani és kikre nem, ideje a politikát is a győzelmet adó néprétegek javára korrigálni. A klasszikus népi-urbánus felosztásból kiindulva és az eredménytérképet megvizsgálva kijelenthető, hogy 

Még olyan városokban és városrészekben is győzött a vöröses koalíció, ahol az érintettekről nem választáson, hanem büntetőperben kellett volna döntést hozni: a remek kampány és a jó fideszes jelöltek dacára Budapesten úgy veszett el például Újpest, Óbuda, vagy éppen Szentlőrinc-Szentimre, hogy a balos polgármester a legképtelenebb korrupciós botrányokba süllyedt nyakig. A «pestiek» Hasfelmetsző Jacket is megválasztották volna, csak nehogy a fideszes győzzön. Hasonló a helyzet Pécsett, Szombathelyen és még sorolhatnám.

Orbán Viktor fennköltebb beszédeiben három évtizede bizonyítja, hogy nyitott az urbánus értelmiség által lenézett, hagyományos magyar értékekre, becsüli a vidék erőfeszítéseit, a dolgos, törekvő, polgári, «jó gazda» mentalitást.”