Agitátorok

Magyar Dezső 1969-es, fenti című filmje jutott eszembe L. Simon Lászlónak az ország új hulladékrendszerét kritizáló, múlt heti írását olvasva. A tanácsköztársaság idején játszódó mű az elméleti társadalomszervezés és a kemény valóság közötti feszültséget dolgozza fel. Üzenete: önmagában a lánglelkű hozzáállás nem elég, érteni is kell a dolgokhoz. A film egyik írója, Lukács György nyilván személyes élményeit is hozzá tudta tenni: hogyan nem szabad csinálni dolgokat. A dicstelen tanácsköztársaság egyik legfontosabb vezetéselméleti tanulsága az, hogy a hozzá nem értő emberek helyzetbe hozása bukáshoz vezet. Ha egy pék lesz a pénzügyi népbiztos, egy újságíró felel a külügyért, egy költő meg az agrártárcát irányítja, abból nem sülhet ki más, csak nemzeti katasztrófa. Jó példa még az orvos végzettségű Che Guevara, aki a kubai nemzeti bank elnökeként megvetette és meg is akarta szüntetni a pénzt. Az írók írjanak, a költők költsenek, a vállalatvezetőkre meg nyugodtan rá lehet bízni a vállalatok irányítását.