Hogyan változhatnak az erőviszonyok az Európai Parlamentben? Miért lett háborúpárti Macron? Melyik frakcióba tart a Fidesz? Interjú Magyar Ágnes Zsófia, a Fidesz-KDNP EP-képviselőjelöltjével.
Míg korábban Emmanuel Macron a párbeszéd szorgalmazójának tűnt, nemrég ő dobta be először, hogy katonákat is kell küldeni Ukrajnába. Mi okozta a fordulatot?
Tetézem: a francia elnök volt az, aki sokáig kiállt Orbán Viktor mellett, amikor ő Vlagyimir Putyinnal találkozott, mondván, valamilyen kapcsolatot fenn kell tartani Oroszországgal. Nem szabad ugyanis kizárni a tárgyalás lehetőségét, s jó, ha akad a tagállami vezetők között, aki szót ért az orosz vezetéssel. A bucsai mészárlás után azonban Macron megszakított minden kapcsolatot Putyinnal. A nyugati szemforgatás egyik iskolapéldája ugyanakkor, hogy ma már kárhoztatják Orbán Viktort, az oroszokkal azért sokan továbbra is jó áron bizniszelnek, megkerülve akár a szankciókat is.
Tudjuk, vannak egyenlőbbek az egyenlőknél,
s sajnos még mindig tapasztaljuk a nyugati lenézést a régiónk irányába. A genderpropaganda ennek egy másik iskolapéldája, annak kapcsán is sokszor érezhetjük, ahogy lesajnálják a konzervatív értékrendhez ragaszkodó államokat. Elképesztő, hogy a párizsi ötkarikás játékokra egy transz aktivistával érkezik majd meg az olimpiai láng.
Ha már Franciaország: az agrárpolitika vagy az atomenergia kapcsán kvázi partnerek vagyunk az EU-ban. Ez nem segít a helyzeten?
Dehogynem. Minden ellentét dacára elmondható, Macronnak van stratégiai gondolkodása, néha egész átgondoltan cselekszik, még ha vannak katasztrofális húzásai is.
Európai és német hadkötelezettség, NATO-misszió Ukrajnába – mintha épp ő szabadította volna ki a palackból a háborús pszichózist Európában.
Ez így van. A gyújtópontot Macron adta, a németekkel karöltve egyébként. A francia elnök otthon folyamatosan veszít a népszerűségéből, Marine Le Pen pártja, illetve a hétköznapi emberek hangját meghalló, véleményüket becsatornázó konzervatív erők jönnek fel, így mintha zavarban lenne, szükségét érezné európai szinten is nagyokat mondani, emelni a tétet. Ebben sajnos kiváló partnerre talált például ManfredWeber EPP-frakcióvezetőben, s rögtön meg is jelenik előttünk ismét a francia-német veszélyes ideológiai ámokfutás. Ráadásul már az atomfegyver bevetése sem tabu a diskurzusban. Elképesztő felelőtlenség!
Picit még a franciáknál maradva: milyen esélyei vannak a Le Pen-féle formációnak, hazai és európai szinten? És mit jelent ez Magyarország számára?
Fontos fejlemény, hogy Le Penék látványosan szakítottak a német AfD-vel, akikkel egy frakcióban ültek az EP-ben. Ez az európai szint, míg otthon folytonos az erősödésük. Ez a brüsszeli erőviszonyokra is kihathat.
Az Európai Néppártot maga mögött hagyva a Fidesz mindig is ügyek mentén tudott együtt dolgozni az ID-vel és az ECR-ral,
és függetlenként a frakciófegyelem sem köt minket. Ettől függetlenül, tárgyalások zajlanak valamelyik frakcióhoz való csatlakozásról.
Akár június 9-e előtt?
Semmiképp. A folytatással megvárjuk a választásokat, azt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Néppárt valószínűleg visszaeséssel számolhat, míg a két patrióta tömörülés együtt akár a Parlament második legnagyobb erejét adhatja majd.
Jó, azért a konzervatív fordulatot már öt éve is belengették, aztán nem sok lett belőle. Most más a helyzet? És sikerülhet az orosz-ukrán háborúhoz való eltérő viszonyulásokat összehangolni?
Nem tudunk mindig mindenben egyetérteni, a közös pontok mentén azonban tudunk szövetségeseket keresni. Ilyen kérdés a migráció vagy a genderügy elutasítása, de a békét sem hagynám ki, igaz, a cél elérését másképp képzeljük, mondjuk, az olaszokkal. A konzervatív pártok között igenis lehetséges együttműködés. Az oroszokkal való viszony kapcsán pedig igyekszünk megértetni mindenkivel, hogy a párbeszéd lehetőségének fenntartásán túl, Magyarországnak az energiaellátási kényszerűség is azt diktálja, hogy ne fordítson teljesen hátat Moszkvának. Ahogy arra már utaltam: ugyanez az érdeke szerintünk egész Európának, pláne, ha előbb-utóbb békét akarunk. Hazánk a konnektivitás fenntartásában, s nem a blokkosodásban érdekelt.
Nem olyan egyszerű azért a helyzet. Ott van a migrációs paktum, aminél például a Meloni-féle olasz kormány máshogy viselkedik, mint a magyar, míg a Tusk-kormány velünk együtt utasítja el.
Az olaszoknál nyilván elemi érdek, hogy ha már bejutottak az illegális migránsok, vigyék el őket az országból. A jobboldali kabinet azonban ettől még a migrációt elutasítja. Ami a lengyeleket illeti: bizony előfordul, hogy a társadalmi nyomás hatására egy vezető kénytelen behódolni a józan észnek. Egyébként, tizenegy éve jórészt Belgiumban élve
személyesen is rengeteg hátulütőjét tapasztaltam az úgynevezett multikultinak, az együttélési nehézségeknek. Épp most teltek meg a menekültszállók,
ettől meg beengedik a többieket, legfeljebb a férfiakra rábízzák a boldogulást. Ez a modell nem működik, akárhogy próbálják Európára erőltetni. A kelet-európai régióban azonban még számít a józan ész, ám az érdekérvényesítést nehezíti, hogy szövetségesünket, Robert Ficót egy aljas, háborúpárti merénylő meglőtte. A vele való együttműködés is jelzi ugyanakkor, hogy fontos ügyek mentén baloldali és jobboldali politikusok is szót tudnak érteni egymással. Kell is, amikor a sokszínűségre hivatkozva egy föderalista Uniót akarnak kialakítani a globalista erők, legyűrve a nemzetállami szuverenitáshoz ragaszkodókat. Ez is az egyik fő tétje az EP-választásnak, természetesen a háború és a béke kérdésének eldöntése mellett.
De milyen beleszólása van mégis ilyen nagy ügyekbe tizenvalahány fideszes képviselőnek?
Minél több politikust tudunk kiküldeni Brüsszelbe, annál jobb pozícióból tudunk szövetségeseket keresni ügyek mentén. És nyilván ezek közül a legfontosabb az Európa jövőjét alapvetően meghatározó háborús konfliktushoz való uniós viszonyulás alakítása.
Egy biztos: a Fidesz képviselői a békén fognak dolgozni, a többiek a háború folytatásán. Utóbbi forgatókönyvnél az újabb világháború kitörése sem lehetetlen. Tényleg azt akarjuk, hogy a férfiakat és nőket elküldjék olyan küzdelembe, amihez egyébként nem is lenne közünk? Vagy nem ezt. Akinek tehát fontos a béke, nem is kérdés, kit választ június 9-én.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Harmadszor méreti meg magát Barcza Attila, Sopron kormánypárti képviselője. Meglátása szerint a turizmus fellendítése és a versenyképes fizetés megteremtése a következő évek fontos feladata.
Viszonylag sok betű következik, de ha nem olvasod el, azzal automatikusan igazat adsz a fideszes boomereknek. Francesca Rivafinoli írása.
Petrás János arra buzdítja a nemzeti radikálisokat, hogy egyéniben szavazzanak a Fidesz-KDNP jelöltjeire.
Ez egy tudatos csúsztatás volt a Tisza Párt elnökének a részéről, a valóság elferdítése.
Jövő hét szerdán ugrik a majom a vízbe.
A volt LMP-s politikus rámutatott: a Tisza kommunikációja kimerül abban, hogy a rendszer leváltásának ígéretét ismételgeti – valódi program még mindig nincsen.
A szerda délutáni flashmobon szinte több rendőr volt, mint résztvevő.
A tények makacs dolgok.
