Magyar Péterék minden vágya egy vita a köztévén – kivéve, ha demokratikus?

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP

Tizennégy éve ócsárolják a magyar királyi köztévét azért, mert nem szervez a választások előtt politikai vitákat.

Arra nem gondoltam, hogy azért csinálják, mert egyrészt blöff, másrészt meg jólesik mondani.

Minden érdeklődő választó nagy örömmel nézne minőségi köztévés vitákat a választási kampányokban. Persze az agyon-vissza hangoztatott, demokrata körökben már-már kötelezően vallandó toposzt régóta nem támasztja alá irigylésre méltó valóság a nyugat-európai demokráciák zömében.

a túlzsúfolt amerikai előválasztási vitaműsoroknál kevésbé informatív műfaj nincsen, az európai parlamenti spitzenkandidaten maastrichti vitájából pedig egy oly mértékben tartalmatlan stand-up bohózat lett, amelyre két hét alatt összesen ötvenháromezren voltak kíváncsiak a bő négyszázmillió választópolgárt számláló „európai démoszból”. De mindez nem ürügy a kishitűségre, a választások előtti Elefantenrundéval és a választási eredmények ismeretében megtartott Berliner Rundéval nagyon jó példát mutat a német közmédia, ahogy általában a többkörös osztrák választási duellek is színvonalasra és tartalmasra sikerülnek, s összecsap bennük két kispárt, kispárt és nagypárt, nagypárt és nagypárt egyaránt, kezelhető résztvevőszám és mégis egyenlő esélyek mellett. Lehet ezt tehát jól is csinálni, és őszintén örülök, hogy a közmédia a 2024-es európai parlamenti választási kampányban úgy döntött: nekivág.

Mindeközben viszont a köztévés vitát hetek óta követelő Magyar Péter minden jel szerint azzal akarta megúszni a partizános tisztán ellenzéki, valamint a minden bizonnyal Deutsch Tamás által is megtisztelt ATV-s vitát, hogy a valószínűtlennek ígérkező közmédiás vita hangos és kérlelhetetlen követelés mögé bújik. Így egyszerre tűnhetett volna a demokrácia vitaképes letéteményesének és kerülhette volna el azt, hogy ellenzéki társai varázstalanító hatású konkrétumokat rángassanak ki belőle végre. Ügyes a fiú – csak aztán a közmédia lehívta a blöfföt, és meghirdette a vitát.

Melynek kapcsán Magyar Péternek hirtelen rögtön két feltétele is támadt. Egyrészt az, hogy élő legyen és ne felvételről menjen; ez magától értetődő álkövetelés, értelemszerűen nem kíván a közmédia sem élességét vesztett, vágott vitát prezentálni egyenesen a konzervből. Másrészt meg az, hogy ne vehessen rajta részt egyszerre mind a tizenegy listavezető, mert „úgy semmilyen érdemi vita nem folytatható és nem is tükrözné a pártok támogatottságának mértékét”.

De hogy az általa éppen legyilkolt kisebb pártoknak is esélyt adjon arra, hogy őt kritizálva, támadva vagy szembesítve élő adásban akárcsak egyetlen Magyar-szavazót is (vissza)szerezzenek – na, azt már nem engedné. „Lefelé” nem vitázik, ahogy Vona Gábor vitafelkérése elől is kitáncolt; „csak felfelé”. Így vitázni majdnem olyan antidemokratikus, mint nem vitázni.

Deutsch Tamás, Dobrev Klára, Magyar Péter, Donáth Anna, Toroczkai László, Le Marietta, Róna Péter, Ungár Péter, Márki-Zay Péter, Vona Gábor, Huszár Viktor – így néz ki ma a jogerősen nyilvántartásba vett listavezetők névsora. Mondhatja bárki persze, hogy Donáth Annától lefelé ebből a mezőnyből voltaképpen mindenki lét és nemlét, nulla és egy mandátum között egyensúlyozik, s legtöbbjükkel kapcsolatban ez a megfogalmazás még így is túlzottan diplomatikus. Ennek ellenére a demokrácia attól demokrácia, hogy a lehetőségekkel – az óriásplakáttól a vitán át a szavazólapon való jelenlétig – a közvélemény-kutatásoktól függetlenül egyenlően élhetnek a jelöltek. A választó bátran megkülönböztethet a választás előtti időszakban jelentős és súlytalan, esélyes és esélytelen jelölteket, a kampányban szerepet kapó intézmények viszont nem.

Minden vágyuk egy vita a köztévén – kivéve, ha demokratikus? Ronda lenne, ha Magyar Péter demokratikus elveit rögtön az első érdekmérlegelés alkalmával elvinné az áradó Tisza. Tessék csak odaállni szépen, Péterünk, azok gyűlölettel teli pillantásainak kereszttüzébe, akiket politikailag épp kivégezni készül, és szót adni nekik pár percre. Nagy eséllyel elvéreznek úgyis. Ám demokrata úriember mégsem temet végtisztesség nélkül. Akkor sem, ha politikus.

***