Ady Endre. Micsoda nagy költő, micsoda hitvány ember!

Ugye? Mit gondolt a költő. Semmit. Talált pár rímet, egyébiránt meg be volt baszarintva. Az abszcint üt. Annál már csak a hülyeség gyilkosabb.

A bejegyzést minősíthetnénk hitványnak, de Szentesi Zöld László is csak egy gyarló ember, aki nem mindig fogalmaz igényesen. Mert Ady is lehetett gyarló, de semmi esetre sem hitvány. Ezt a jelzőt hagyjuk meg azoknak, akik valóban azok, például az árulóknak.

Érdemes elolvasni ezt: https://justpaste.it/18x1m Ez a lényege: "Nem lehetett volna tehát Ady annyira népszerű, annyira elismert és 
iskolai előadásokban is oly nagy magasztalás tárgya, ha csak a költői 
tehetségét ünnepeltük volna és ha közvéleményünk csakugyan gyűlölte és 
elítélte volna azokat az eszméket és azt a politikai irányzatot, melynek
 Ady egész életében szolgálatában állt vagy amely őt a hazafias 
közvélemény tiltakozása nélkül annyira kisajátította."

Szakmaiag Ady profi volt, hiszen annak írt, aki megfizette. Nincs ezzel semmi gond, minden vállalkozó ebből él. Lásd: https://justpaste.it/18x1m "A Párizsba utazgató, Monte-Carlóban kártyázó, magát Lédáktól kitartató, 
Hatvany-Deutschoktól pénzeket kérő és felvevő, iszonyú összegű pénzeket elverő, gyalog egy tapodtat se tevő, alkoholista és szifiliszes Ady Endre a nincstelenek és proletárok pártfogójának érezte és adta ki magát. Miért ne tette volna, mikor e szerep olyan szép, olyan megható és olyan jó lélekre vall? 
[…] igen szomorú, hogy Ady Endre nem maradt meg, mint eleinte volt, a nyugatos zsidóság költőjének, hanem az egész magyarság és irodalom szinte dédelgetett kedvence lett. Annak jele ez ugyanis, hogy nálunk […] nem az a fontos, hogy egy író okosat és jót írjon, hanem csak az, hogy amit ír, szépen és művészien írja meg. Ha ez az utóbbi képessége megvan, a logikátlan tartalmat vagy a jellembeli hitványságot, sőt még a hajmeresztő következetlenséget is megbocsátjuk neki."