Lóci (aki óriás lett) édesapjának, Szabó Lőrincnek írt levele bukkant fel egy antikváriumban

Nyitókép. Az ominózus levél második oldala és Szabó Lőrinc fiatalkori portréja, amely Rippl-Rónai József alkotása. Fotók: Múzeum Antikvárium/Wikipedia

Különleges levél került a pesti Múzeum Antikváriumba. A kétoldalas levelet az írózseni Szabó Lőrincnek címezték, a feladója pedig nem más, mint a korszakos művész gyermeke, a Lóci versek ihletője, ifjabb Szabó Lőrinc. Az akkor 11 éves kisfiú 1940. július 18-án írta a levelet édesapjának, valószínűleg egy szanatóriumból. Ami bizonyos, hogy Szabó Lőrinc abban az időben a katonasághoz volt besorozva.

A levélben Lóci beszámol édesapjának arról, hogy a főorvos engedélyezte, hogy strandolhasson, ám a víz hideg volt és azt is elújságolta, hogy az ebédnél két tál levest is evett.  „A Klári, amint anyu leveléből tudom, elutazott. 

Eddig minden nap legalább öt partit játszottam a sakkal, de még senki nem vert meg és nyertem. Csókollak mindig, szerető fiad, Lóci.”

A 40 éves Szabó Lőrinc a levél megírásának idején már elismert író volt itthon, pont ebben az évben kapta meg Budapest rangos irodalmi díját, az Arany János emlékérmet. A Lóci versei is ismertek voltak már, közülük is a Lóci óriás lesz című emelte nagy magasságokba, amely 1933-ban jelent meg először a Pesti Naplóban. A kisfia, Lóci a levél megírásakor 11 éves volt, a levélben szereplő Klári pedig Szabó Lőrinc idősebb gyermeke, aki  ekkoriban a Zeneakadémiára járt és a pasaréti ferences kultúrházban édesapja verseit szavalta nyilvánosan (fiatalon hunyt el gyógyíthatatlan betegségben). Szabó Lőrinc 1939-ben az egyik lapban a következőt mondta kisfiáról, Lóciról: „Ő most a környék réme. Most? Most is. Kapott egy biciklit és különféle artistamutatványokkal rémítgeti a békés pasaréti járókelőket.” A biciklit amúgy a híres színésznő, az Est-lapok tulajdonosának, Miklós Andornak özvegye, Gombaszögi Frida vette Lócinak, miután olvasta Szabó Lőrinc Bicikli című versét, melyben a kisfia egy kerékpár után sóvárog. 

A többit tudjuk. Szabó Lőrinc 1957-ben, hosszú betegeskedés után hunyt el csupán 57 éves korában. De mi lett Lócival, a levélke írójával? Nos, kevesen tudják, G. Szabó Lőrinc néven híres röplabdázó vált belőle, olyannyira, hogy 1950-ben tagja volt az Eb-bronzérmes felnőtt válogatottnak a kétméteresre nőtt Lóci (valóban óriás lett…), 1952-ben pedig a moszkvai világbajnokságon negyedik együttesben is szerepelt. Nem mellékesen a moszkvai útra Szabó Lőrinc egy kétezer kifejezést tartalmazó magyar-orosz szótárral lepte meg, amelyet ő készített a fiának. Lóci nem lett író (bár újságíróként dolgozott egy ideig), filmrendezőként végzett. 

G. Szabó Lőrincet felnőttként is mindenki csak Lócinak hívta, s ő sosem tagadta, nyomasztotta, hogy Szabó Lőrinc személyében a híres író volt az édesapja. Már felnőttként egy újságban a következőképp gondolkozott hangosan: „Hol vagyok én és hol a Szabó Lőrinc fia, a Lóci? Az embernek egész élete során ezzel a problémával, ezzel a konfliktussal kell szembesülnie. Küzdenie kell ezzel a gyönyörű-nyomasztó teherrel” – vélekedett. Azt is kifejtette, bár lett volna érzéke az íráshoz, egyfajta ellenreakció volt a részéről, hogy a filmrendezés irányába indult, mivel már kicsi korában „olyan őrült töményen kapta a költészetet, mint a normál gyerek a főzeléket, spenótot.”

A belső vívódás ellenére G. Szabó Lőrinc egész életében ápolta az édesapja emlékét. Abban a Volkmann utcai házban élt, ahol az édesapja és Szabó Lőrinc halála után mindent úgy hagytak a lakásban, ahogy az író életében volt, így a hatalmas könyvgyűjteményéhez sem nyúltak hozzá. Lóci idősebb korában azt is elmondta, hogy nagyon sajnálja, hogy mikor az édesapja 1957-ben meghalt, ő 28 évesen nem volt elég érett ahhoz, hogy igazán megértse. 

– fogalmazott. G. Szabó Lőrinc végül 1997-ben hunyt el. Akkor már létezett a Szabó Lőrinc Alapítvány, amelyet 1994-ben hozott létre Lóri és a Szabó Lőrinc emlékszoba. A Mandinernek sikerült elérnie Gáborjáni Rékát, G. Szabó Lőrinc lányát, aki bár nagyapja hagyatékának jó ismerője, nem tudott a levélke létezéséről. Annyi nyomot talált, hogy Szabó Lőrinc 1940 júliusában a nagylányának, Klárinak feladott levelében szóba hozta, hogy Lóci írt neki és ő válaszolt rá. Antal Károly, a Múzeum Antikvárium alapító-tulajdonosa a Mandinernek megerősítette, a különleges levélre az antikvárium június 6-án esedékes árverésén licitálhatnak majd az érdeklődők.