A 40 éves Szabó Lőrinc a levél megírásának idején már elismert író volt itthon, pont ebben az évben kapta meg Budapest rangos irodalmi díját, az Arany János emlékérmet. A Lóci versei is ismertek voltak már, közülük is a Lóci óriás lesz című emelte nagy magasságokba, amely 1933-ban jelent meg először a Pesti Naplóban. A kisfia, Lóci a levél megírásakor 11 éves volt, a levélben szereplő Klári pedig Szabó Lőrinc idősebb gyermeke, aki ekkoriban a Zeneakadémiára járt és a pasaréti ferences kultúrházban édesapja verseit szavalta nyilvánosan (fiatalon hunyt el gyógyíthatatlan betegségben). Szabó Lőrinc 1939-ben az egyik lapban a következőt mondta kisfiáról, Lóciról: „Ő most a környék réme. Most? Most is. Kapott egy biciklit és különféle artistamutatványokkal rémítgeti a békés pasaréti járókelőket.” A biciklit amúgy a híres színésznő, az Est-lapok tulajdonosának, Miklós Andornak özvegye, Gombaszögi Frida vette Lócinak, miután olvasta Szabó Lőrinc Bicikli című versét, melyben a kisfia egy kerékpár után sóvárog.
A többit tudjuk. Szabó Lőrinc 1957-ben, hosszú betegeskedés után hunyt el csupán 57 éves korában. De mi lett Lócival, a levélke írójával? Nos, kevesen tudják, G. Szabó Lőrinc néven híres röplabdázó vált belőle, olyannyira, hogy 1950-ben tagja volt az Eb-bronzérmes felnőtt válogatottnak a kétméteresre nőtt Lóci (valóban óriás lett…), 1952-ben pedig a moszkvai világbajnokságon negyedik együttesben is szerepelt. Nem mellékesen a moszkvai útra Szabó Lőrinc egy kétezer kifejezést tartalmazó magyar-orosz szótárral lepte meg, amelyet ő készített a fiának. Lóci nem lett író (bár újságíróként dolgozott egy ideig), filmrendezőként végzett.
Reklámfilmekre specializálódott, olyan kultikus, sokak által kedvelt reklámokat készített, mint a „Fabulon a bőre őre”, de sokan idézték akkoriban azt a szlogent is, amely az általa rendezett tévéreklámban hangzott el: „Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál!?”