Nemzeti ünnepünk üzenetét Petőfi már rímbe szedte, nekünk csak értelmezni kell az intelmeket.
Nyitókép: MTI/Mohai Balázs
„Vajon mit szólna ehhez a Pilvax ifjúsága, a Nemzeti dal refrénjét zúgó Múzeumkert, a Pákozdnál gyülekező kaszás nemzetőr?
Nemzeti ünnepünk üzenetét Petőfi már rímbe szedte, nekünk csak értelmezni kell az intelmeket, és híven alkalmazni. (Június kilencedikén az urnáknál lesz is rá alkalom.)
(A szabadság ünnepnapja számomra a Fiumei úti temetőkertben kezdődik majd. Diákkorom óta mindig itt talál ez a márciusi reggel. Akkortájt még szegény apámmal barangoltunk a parcellák közt, évek múltán a párommal, később a gyerekekkel, ma már az unokákkal. Három mauzóleum, három bástya őrzi itt 1848 emlékezetét: Kossuth Lajosé, Deák Ferencé, Batthyány Lajosé. Három oszlop: bátorság, bölcsesség, mártírhalál – a szabadságharc »kellékei«. Elég korán nem érkezhet ide a látogató, a márványlépcsők mellett már ott virít egy-egy szál virág, koszorú, lobogó mécses, nemzetiszínű szalag. Sokan vagyunk ilyen csöndben emlékező, „temetős márciusiak”. Míg a lábam bírja, jönni fogok.)
Hol titokban, hol állami díszben, hol megtűrten, hol potyautasokkal, de újra és újra beleborzongunk a nagy napba, amikor óriássá lett a csöppnyi nemzet.
Lelkiismereti kontroll ez a dátum: bizonyság arra, hogy tartjuk az irányt, amit szépapáink azon a százhetvenhat évvel ezelőtti napon ünnepünkké emeltek.
Megírni, elszavalni a Nemzeti dalt, megszerkeszteni, kinyomtatni a Tizenkét pontot csupán a dolgok eleje volt – a mi tisztünk: őrizni a lángot. Nem engedni a negyvennyolcból!”
Ezt is ajánljuk a témában
A Most vagy soha! kreatív producerével a március 15-én debütáló Petőfi-film kapcsán a nagybetűs filmszakmáról, ideológiai nyomulásról és a valódi katarzisról beszélgettünk.
Már nyolcvan év körül vannak azok, akik gyerekként átélték 1956-ot. Hogyan vészelték át a forradalmat, mire emlékeznek, és miként hatott ez későbbi életükre? Egy budai és egy miskolci asszony idézi fel emlékeit.
Litográfus és mérnök, az 1848-as forradalom idején megjelenő Charivari (Dongó) című humoros lap egyik alapítója és rajzolója – százötven éve halt meg egy színes magyar reneszánsz ember, Szerelmey Miklós.
Ez bizony alatta marad annak a bizonyos szintnek.
A Fidesz megüzente Kovács Gergely polgármesternek, hogy a nemzeti ünnep műsorait nem azért rendezzék meg, hogy saját magukat szórakoztassák.
„Magyar Péter kétszeresére-négyszeresére túlbecsülte a tömeget” – derül ki a Faktum tényellenőrző portál elemzése alapján.
Csodás jelenet: borzong Orbánon a sok demokrata, megváltóként tekintve mindeközben arra, aki épp konkrétan fenyegeti a húsz éve Brüsszelből tudósító családanyát. Francesca Rivafinoli írása.
A miniszterelnök hétfőn Törökországba látogatott, hogy négy nagy témakörről tárgyaljon Erdoğan elnökkel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
