Magyar Péternek nem az általa illőnek képzelt sors jutott

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner

„Hasonló, de nem fiktív karakter Magyar Péter is, akinek nem az általa illőnek képzelt sors jutott, és ezért igyekszik kipróbálni az általa képzelt neki való sorsot, életpályát, megerőszakolva, fogságba ejtve egy időre a tér-idő kontinuumot és akár a hozzá legközelebb állókat. Jó ideje ismerem a szellemi forradalmárt, aki március idusán születettként gyermekkora óta a forradalom hevületében keretezi önazonosságát. Ez egy ideig lehet nagyon jó, sőt, lehet egy életen át jó és társadalmilag hasznos. Mindez azonban néha katedrális építés és alkotás helyett átcsap fundamentum és misztériumrombolásba, árulásba, manipulációba. Fázisok és késések.

Talán túlzás és senkit nem helyezve indokolatlanul pellengérre, de kicsit olyan lehet ez, mint amikor lánynak születsz és mindenképp fiú akarsz lenni vagy fordítva és számos más kombinációban. Szembemész az isteni, természeti akarattal. Erőszakot teszel a Neked írt sorson. Nyilván elkerülhetetlenül minden ember életében adódik ilyen kihívás, ami a legtöbbször leküzdhetetlen és valamilyen formában legalább az individuum szintjén kezelendő.

Kehlmann regényének főhőse egy apátiába süllyedt, becsvágyó író, aki három fiával egy vándor illúzionista hakniján vesz részt. A Nagy Lindemann hipnotizálja Arthurt, aki megtáltosodik, elhagyja komfortzónáját, családját és a vélt, hozzá illő siker útjára lép. Könyvei befutnak, annak ellenére vagy éppen azért, mert nagyrészt demagóg, üres, szemfényvesztésre épülő gondolatokat fogalmaznak meg. Egy recenzióban olvastam, hogy Arthur best-sellerei vélhetően coelhoi “magaslatokat” jelenítenek meg. Na, helyben vagyunk, gondoltam. Arthur könyvének címe: A nevem senki. Lényege: a könyv üzenete egyetlen emberhez íródik, és csak ő tudja dekódolni a művészeti üzenetet, ami a camouflage-ra, az álcázásra, elrejtésre épül. Amikor megkérdezik mi lesz az üzenet, Arthur azt mondja, az az olvasótól függ. Amikor azt kérdezik, ki az olvasó, azt válaszolja, hogy az az üzenet függvénye… Pont ez kellhet az olvasóközönségnek, viszik, mint a cukrot?!

Pétert a nagy menetelése hajnalán megkérdeztem röviden arról, hogy vajon mindez hova vezet majd? Válasza: szia, ez ugye sok mindentől függ. 
Hetekig azzal kelt és feküdt a magyar közvélemény, hogy ma vajon mit mond MP? Pontosan azt, amit Arthur: egy fontosnak, újszerűnek, világmegváltónak álcázott üzenetet, mely valójában egyfajta szemfényvesztés?

A kegyelmi ügy margóján Péter forradalmi hevületben (nem kellett ehhez hipnózis, bár ő tényleg mester manipulátor) beindítja a lejárató kampányt az őt kackiás karaktere miatt be nem fogadó establishment ellen. Lehetnek benne részigazságok, hasznos kritikák, mindig lehet jobban csinálni a politikát is persze. Minek azonban a miniszterelnök feleségének sejtetett utasításait lajstromozni, mintegy elfeledkezve arról, hogy az ő esetében itt aztán végképp megáll a jó, magyar vizet prédikál, bort iszik közmondás? Mások szemében a szálkát, magadéban a gerendát sem. Életközepi válság? Nárcisztikus személyiségzavar? Pszicho? Zseni? Influenszer? Művész? Hobbista? Zsarnok, máskor kiváló édesapa? Vehemens véleményvezér?
Az mind attól függ. Hogy mitől? Szerinte tőlünk. Szerintem meg tőle.

Gyerekkorom óta követem Orbán Viktor és bajtársai forradalmi hevületét, mely meghatározó számomra és tudom számára is szilárd kőzet ez. Mindennek a forrása. Sokan látjuk a forradalmi alkotási ívet. Egyetértek a friss államférfiúi szavakkal: a valódi magyar forradalom nem tagadó, hanem alkotó,  igaz és szép. Nem illúzionista, álcázott trükk. Az egyik fake, a másik fate. Péternek voltak szép és jó, építő »manipulációi« és remélem lesznek is még szép kezdeményezések a közjó szolgálatában. Számos nagy gondolatát láttam, hallottam. Ez most nem az, a nagy like-menetelés ellenére sem. ”