Akik ma az államot támadják – és a nemzeteket, a családot, a nemeket – ott vannak tévedésben, hogy az állam egy szükségszerűség, s így nem törölhető el, olyan mint a gravitáció – hangzott el a Kommentár legutóbbi lapszámbemutatóján.
Fotó: Kommentár Facebook-oldal
Az „államrend” volt a Kommentár legújabb lapszámának témája, erről is beszélgettek a lap legutóbbi lapszámbemutatóján. A kerekasztal résztvevői Liktor Zoltán Attila jogász, Stumpf István korábbi alkotmánybíró és kancelláriaminiszter, valamint Tóth Máté energiajogász voltak, a beszélgetés moderátora Horváth Szilárd, az M5 Kommentár Klub című kultúrpolitikai magazinműsorának házigazdája volt.
Stumpf szerint a magyar államiság nélkül a magyar nép fennmaradása igen komoly veszélybe kerülne és került a múltban. Számos nagy birodalom próbálta beolvasztani a magyarságot, az ellenállás eszköze az állam volt.
A hit, identitás, elkötelezettség, kultúra, mind fontosak, de az államiság és az azzal egybeforrott jog, a történeti alkotmány olyan gazdag hagyomány, amely mind az ellenállási jogot, mind a Szent Korona-tant tartalmazta. A magyar államiság közjogi hagyománya nélkül nehéz lenne megőrizni szuverenitásunkat napjaink föderalizálódó Európájában.
Az állam varázstalanítása a rendszerváltás után nagy jelszó volt, még a laktanyákat is őrző-védő cégek védték. Ha az állam nem működik államként, nem szolgálja a közjót, akkor anarchia lesz. A magyar közjogi hagyományban benne van viszont, hogy a nép nélkül az állam nem tud megmaradni hosszú ideig.
Tóth szerint ha a szabadságról vagy a szuverenitásról beszélünk, ott rögtön kitűnik, hogy semmi sem előzmények nélküli. Mi nem '89-ben ismertük meg a jogállamiságot, ez a magyar történelem elképesztő nem ismerése. Ugyanazok támadják ma a szuverenitást és a nemzetállamokat, akik az állammal szemben is ellenségesek. Mindig egy társadalmi szükségszerűség mentén születik meg az állam, a népből szervesen vezet az út az államhoz. Ez nem a véletlen műve, ezek élő entitások, az állami intézmények a népek szabályozási igényéből születtek.
Akik ma az államot támadják - és a nemzeteket, a családot, a nemeket - ott vannak tévedésben, hogy az állam egy szükségszerűség, s így nem törölhető el, olyan mint a gravitáció.
Lehet tagadni az államrendet, de nem az államot, mint intézményt. '17-ben Leninék nem eltörölték a cári államot, hanem létrehoztak egy annál sokkal rosszabbat.
Liktor kifejtette, hogy az állam a jogtudomány szerint három fogalmi elemből áll. Van területe, van letelepedett népessége, s végül a terület egésze fölött állami főhatalma van. Ennek vannak ágai - törvényhozó, végrehajtó, bírói hatalom -, ha az egyik hiányzik, nem beszélhetünk államról. A vérszerződéssel létre jön a törzsi szerveződésből egyfajta megállapodás arról, hogy mi a helyes és jó hatalom. Álmost megválasztják fejedelemmé, de mi választjuk, amit közösen szerzünk, abban mindannyiunknak része van - így szólt. Ha valaki ellenségeskedést szít, annak vére ontassék - ez az ellenállási jog elődje.
Innentől fogva végigvonul az a hatalommegosztás a magyar történelmen, Werbőczynél már lényegében megjelenik a Szent Korona-tan. A szuverenitás természetét tekintve egyesek az uralkodóhoz kötik azt - például a franciák, spanyol -, mi viszont a Szent Koronában látjuk a főhatalmat, amin az uralkodó és a nemzet csak osztozik, de nem sajátíthatja ki.
Stumpf utalt rá, hogy
a második világháború után az európai elit identitásválságban szenvedett: nem tudták megmagyarázni, hogy tehették azt a fasiszták és bolsevisták, amit tettek.
Ezért belevitték az alkotmányaikba az emberi jogokat, amerikai mintára. A cél az volt, hogy az állammal szemben az alapvető emberi jogokat megvédjék. De ez az elmúlt 30-40 évben túlnőtt, egyfajta bírói aktivizmus alakult ki, és úgy vélték egyes bírák, hogy az értelmezési jogukkal elvehetik az állam egyes funkcióit. Ezzel túlnyúltak a bíróság jogkörén. Ők értelmezhetik, de nem írhatják az alkotmányt.
Egyesek úgy vélik, hogy egyfajta alkotmányi puccs történt a tárgyalóteremben. Hasonlóképp Amerikában a Legfelsőbb Bíróság tagjait kinevezik élethossziglan, ezért érezték egyesek, hogy meg nem választott figurák mondják meg nekik, hogyan kell élniük. A nemzetállam pozícióinak körbebástyázása létfontosságú, mert a globális világkormány minden ellenfelét próbálják kiiktatni, minden eszközzel.
Tóth szerint azért jó a szuverenitásról, az EU térnyeréséről, a globális kormányról beszélni, mert visszajutunk az alapfogalmakhoz. Szemlátomást ezekről kell beszélni, az állam funkciójáról. Amikor az EU félreértelmezi azt, amit az Alaptörvény tisztáz - miszerint nem osztjuk meg a szuverenitásunkat -, akkor a szuverenitásunkon akar csorbát ejteni.
Az államrend lebontása a jog lebontása, pedig az államnak van létjogosultsága a 21. században is. Most is birodalmak között őrlődik a magyar államrend, melyet a kornak megfelelően kell meghatározni. Nem lehet állam és államrend nélkül szembenézni a modern kihívásokkal, a covidra is az állam reagált.
Liktor utalt rá, hogy a bíróságok nem alkotnak jogot, hanem alkalmazza azt a jogot, amit a jogalkotó megalkot, ez már a római jogban is benne van. Ma sokszor beszélünk jogállamról, de ahány ország van, annyi hagyomány, szokás, tradíció épül be az adott államrendbe. A bírói függetlenség egyik kritériuma a magyar jogban, hogy ne legyen párttag. Németországban viszont ez nem kizáró ok.
Magyarországon elvben bárki betöltheti az állami funkciókat, Spanyolországban az államfői székbe csak születni lehet. Akkor Spanyolország nem jogállam? Liktor szerint elég annyit rögzíteni, hogy az állami cselekvés joghoz kötött - ennél nem érdemes tovább menni.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Egyszer volt, hol nem volt… így kezdődött a mese, amelynek főhőse egy Nógrád vármegyei kisfaluból került a színpad, a showbiznisz világába.
Pető Zoltán szerint Harari egy megkésett felvilágosító, akit a „haladás babonája” jellemez. Szilvay Gergely recenziója.
Juhász Imre ezekben konkrét intézkedésekre szólított fel, amelyek az inkriminált büntető törvénykönyvi tényállás hatályon kívül helyezését célozzák.
A venezuelaiak most abban bíznak, hogy Trumpék nem fogják hagyni, hogy egy szimpla személycserével az élen tovább működhessen ugyanaz a rendszer, ami eddig futott.
Ezernél több áldozata volt, jót és rosszat is hozott aztán, de a legfontosabb hozadéka a szabadság volt, amit azóta is tanulgatunk. Csender Levente írása.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
