Zelenszkij leváltotta Valerij Zaluzsnijt. Hiba, nagy stratégiai hiba

„Zelenszkij tegnap este leváltotta Valerij Zaluzsnijt , az ukrán fegyveres erők vezetőjét. Hiba. Nagy, stratégiai hiba, amelyet kizárólag politikai indokok, és nem a stratégiai tervezés indokolta. Ukrajnában Valerij Zaluzsnij nemzeti hős. A lehető legnehezebb időkben bizonyított, és a meglévő szűkös erőforrások segítségével nem csak hogy összefogta az ukrán hadsereget, de megállította az orosz támadást, és visszavetette az oroszokat a legfontosabb, legveszélyesebb frontszakaszokon. Az ukrán hadsereg ezután az orosz agressziót követő hónapokban visszafoglalta területei 40%-át. Nem csak sikert hozott, de reményt is, és el tudta hitetni a háború miatt demoralizált ukrán lakossággal, hogy képesek győzni. 

Zelenszkij és Zaluzsnij között a fentiekben sok a hasonlóság: Zelenszkij is a helyén maradt, és politikai fronton szervezte meg azt az összefogást, amit Zaluzsnij a hadseregben. Ahogy Zaluzsnij, az ukrán elnök is reményt adott az ukrán társadalomnak, hogy képesek felvenni a versenyt Oroszországgal, és egyszer majd minden jóra fog fordulni.

– 2023-ban a nagyon várt ukrán ellentámadás nem hozta meg a kívánt eredményeket, az áttörés nem sikerült, a front megmaradt ott, ahol 2022 végén volt. A katonai kudarcok politikai problémákkal is egybeestek: az amerikai elnökválasztási verseny elindulása politikai tússzá tette az ukrán támogatások kérdését, ami miatt már 5 hónapja húzódik a támogatás elfogadása.

Zelenszkij ebben a helyzetben a lehető legkönnyebb utat választotta: áthárította a felelősséget valaki másra, hogy megőrizze a politikai pozícióit, és tisztán jöjjön ki a szituációból. Ez így a legkönnyebb: az ujjával rámutatni valakire, és azt mondani, hogy minden probléma, a sikerek elmaradása miatta történt, ő a közvetlen felelős, és nélküle bezzeg minden sikerülni fog.

Zaluzsnij leváltása semmilyen formában nem oldja meg az ukrán haderő rendszerszintű problémáit: a légifölény hiányát a fronton, a lőszerek ellátásában tapasztalható hátrányt, vagy a jól kiépített orosz védelemmel és aknamezőkkel szembeni fellépés korlátait és lehetőségeit. Zaluzsnij leváltása ugyanakkor annál nagyobb problémákat teremt: bizalmi krízist a haderő és a politikai vezetés között. Bizalmi válságot az ukrán lakosság és az ukrán vezetés között. 

Amilyen sokat tett Zelenszkij a háború első másfél évében az ukrán nemzeti egységért és az oroszokkal szembeni ellenállásért, most nagyon sokat tett mindezek ellen. A Kremlben tapsolnak örömükben. Legalább ennyire rossz politikai rövidlátás ez, mint a Petro Porosenko vagy Vitalij Klicskóval szembeni politikai fellépés.

Zaluzsnij helyére 58 éves Alekszandr Szirszkij érkezik, aki eddig a szárazföldi erők parancsnoka volt. Már önmagában ez az eddigi pozíciója tagadja Zelenszkij kijelentését, miszerint katonai vérfrissítésre és szemléletváltásra van szükség. Ez tisztán politikai, nem stratégiai lépés. Az ukrán tisztikar benyomásait, véleményét olvasva az elmúlt két év alapján – Szirszkijt nem szeretik túlságosan. Lehet, hogy felnő a feladathoz, és bizonyítja majd a rátermettségét – még bármi lehet. De Szirszkijt hagyományosan a szovjet metalitású, szovjet szemléletű katonai iskolához kötik, még Zalusznyij inkább a nyugati iskolát képviselte. Szirszkijnek kétségtelen érdemei vannak a 2022 szeptember-októberi harkivi ellentámadás sikereiben. 

Ahogy őt terheli a Bahmuti kudarcok súlya is. Hadd idézzek a végére Vitalij Klicskótól, Kijev főpolgármesterétől: »Köszönöm Valerij Zaluzsnyij tábornoknak és nagybetűs embernek az Ukrajnáért, államunk védelméért tett szolgálatát. Nagyrészt Önnek köszönhetően az ukránok valóban hitet nyertek a fegyveres erőinkben, amelyek ma a legnagyobb közbizalmat élvezik. (…) Remélem, hogy a hatóságok meg fogják magyarázni a társadalomnak ezeket a változásokat. Amikor a frontvonalon folytatódnak a súlyos harcok, amikor a külföldi partnerekkel való hatékony együttműködés folytatására van szükség. Amikor a társadalom egységének szüksége van olyan példaképekre, akikben megbízhat.«”

Nyitókép: Facebook