Zelenszkij ebben a helyzetben a lehető legkönnyebb utat választotta: áthárította a felelősséget valaki másra, hogy megőrizze a politikai pozícióit, és tisztán jöjjön ki a szituációból. Ez így a legkönnyebb: az ujjával rámutatni valakire, és azt mondani, hogy minden probléma, a sikerek elmaradása miatta történt, ő a közvetlen felelős, és nélküle bezzeg minden sikerülni fog.
Zaluzsnij leváltása semmilyen formában nem oldja meg az ukrán haderő rendszerszintű problémáit: a légifölény hiányát a fronton, a lőszerek ellátásában tapasztalható hátrányt, vagy a jól kiépített orosz védelemmel és aknamezőkkel szembeni fellépés korlátait és lehetőségeit. Zaluzsnij leváltása ugyanakkor annál nagyobb problémákat teremt: bizalmi krízist a haderő és a politikai vezetés között. Bizalmi válságot az ukrán lakosság és az ukrán vezetés között.
Stratégiai szintű látásmód és a tapasztalatok hiányának a problémáit.
Amilyen sokat tett Zelenszkij a háború első másfél évében az ukrán nemzeti egységért és az oroszokkal szembeni ellenállásért, most nagyon sokat tett mindezek ellen. A Kremlben tapsolnak örömükben. Legalább ennyire rossz politikai rövidlátás ez, mint a Petro Porosenko vagy Vitalij Klicskóval szembeni politikai fellépés.
Zaluzsnij helyére 58 éves Alekszandr Szirszkij érkezik, aki eddig a szárazföldi erők parancsnoka volt. Már önmagában ez az eddigi pozíciója tagadja Zelenszkij kijelentését, miszerint katonai vérfrissítésre és szemléletváltásra van szükség. Ez tisztán politikai, nem stratégiai lépés. Az ukrán tisztikar benyomásait, véleményét olvasva az elmúlt két év alapján – Szirszkijt nem szeretik túlságosan. Lehet, hogy felnő a feladathoz, és bizonyítja majd a rátermettségét – még bármi lehet. De Szirszkijt hagyományosan a szovjet metalitású, szovjet szemléletű katonai iskolához kötik, még Zalusznyij inkább a nyugati iskolát képviselte. Szirszkijnek kétségtelen érdemei vannak a 2022 szeptember-októberi harkivi ellentámadás sikereiben.