A balliberális sajtót idézik
A Kispolgár felületén megjelenő, magyar belpolitikával foglalkozó cikkek jelentős részét olyan balliberális portálok beszámolóiból szemlézik, mint a 24.hu, vagy a Telex, az összefoglalók kormányellenes élét pedig a véleménycikkekre jellemző elemekkel domborítják ki. Így például azt az állítást, hogy „Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter ungvári látogatásakor kitérő választ adott arra, hogy a magyar kormány miért nem szavazta meg az Ukrajnának szánt uniós pénzt”, úgy kommentálták, hogy „a kitérő válasz azt jelenti, hogy valakiknek mozog a szája, de érdemben nem válaszol”.
Hazugságokat is megosztanak
A „Csak mi állunk a svéd NATO-tagság útjában” című, minapi cikkben pedig azt írták, hogy „a magyar akadékoskodásban nehéz értelmet találni”, valamint hogy „inkább csak sértődött hisztinek nevezhető, amit a kormány művelt”.
A Kispolgár egy másik cikkében a nemzeti konzultáció ellen agitáltak, a többi között azt írva: „Egyébként több kreatív megoldás született arra, hogy mit lehet csinálni a vissza nem küldött kérdőívekkel. Volt, amikor tüzelőanyagnak gyűjtötték össze ezeket. Most épp civilek gyűjtik azokat, tiltakozásul a kormány ellen” – fogalmaztak. A szélsőséges vélemények mellett hazugságokkal is befolyásolná a gyermekeket a Kispolgár. Erre példa a Pedagógusok Szakszervezete által szervezett, néhány héttel ezelőtti pedagógustüntetésről készített beszámolójuk, amelyben azt írták, hogy a demonstrálók szerint a béremelés egyelőre csak ígérgetés, holott az már jó ideje tény.
Orbán Viktort is igyekeznek lejáratni
Az uniós forrásokról Brüsszellel folytatott vita „bemutatása” kapcsán egyebek mellett olyan fordulatokat használnak, mint hogy „nem bíznak Orbán Viktorban az uniós vezetők”.
Ugyancsak visszatérő elem a háborús inflációról és a nemzetközi gazdasági válságról szóló cikkeikben, hogy csak a kormányt hibáztatják a nehézségek miatt.
Az írások átpolitizáltsága és propaganda-jellege a Kispolgár tájékoztató oldalára feltöltött (mára elérhetetlen) mintacikk fényében sem meglepő. A Státusztörvény, tanárlázadás, diáktüntetések című írásban egyebek mellett a következő részletek találhatók: „Gond van a tananyaggal és a tanítási módszerrel, de ezt te is tudod. (…) Nincs verseny, nem állhat elő egy ügyes, tapasztalt tanár jobb könyvvel vagy módszerrel. (…) Egy kezdő tanár ma 260 ezer forintot vihet haza havonta. A közértben dolgozó pénztáros fizetése viszont 300 ezerről indul és évről évre emelkedik. (…) A jelenlegi kormány 13 éve van hatalmon, így nehéz mást hibáztatnia a helyzetért, de azért megpróbálják”. Figyelemre méltó, hogy a cikkben az ellenzéki pártok véleményére a kormánnyal szembeni hiteles kritikaként hivatkoznak, s még azt is megemlítik, hogy „az ellenzék és a pedagógusok szakszervezetei a státusztörvényt bosszútörvényre nevezték át”. Az írás azzal a mondattal zárul, hogy „hiszen ki akarna ezek után tanárnak állni?”