A dilemma azonban ma már nem az összefogás haszna, hanem a túlélés lehetősége. Ahogy kínzó kérdés az is, hogy ki akar egyáltalán összefogni a szocialistákkal? Mi az a hozzáadott érték, ami miatt Gyurcsány Ferencék elfogadnák a kinyújtott bal kezet? A hála, a bajtársiasság vagy a közös ellenségkép talán? Aligha. A hála nem baloldali kategória, ők egyébként is cikinek tartják a lojalitást. Így hiába mentette meg az MSZP 2014-ben Gyurcsány Ferencet azzal, hogy összefogott az akkor még a bejutási küszöb alatt lévő Demokratikus Koalícióval, ezt most nem fogja visszakapni. A bajtársiasság pedig ebben az esetben inkább rivalizálásba torkollik, hisz egy ideje csak arról szól a két párt viszonya, hogy vajon ki a szociáldemokratább.
Régóta temetjük a szocialista pártot, de valahogy mindig maradt annyi erőforrásuk, ami a túléléshez kellett. Persze, a helyzetelőnyük, az induló anyagi és politikai tőkéjük sokáig kitartott, ám úgy tűnik, hogy kifogyóban vannak.”
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd