A kampánycélokat szolgáló jogalkotás mindig balul sül el

„A kormánypárt gyorsan és hidegvérrel kezelte a helyzetet. Távozott az, aki a döntést hozta (a köztársasági elnök), aki javasolta a kegyelem megadását (a református zsinat elnöke) és az, aki mégis ellenjegyezte a saját javaslatával ellentétes döntést (az egykori igazságügyi miniszter, az EP-listavezetői poszt várományosa, aki a képviselői mandátumát adta vissza). A hibás döntésért vállalták a felelősséget azok, akik előidézték ezt a helyzetet.

A kegyelmi botrány egyik következményeként a miniszterelnök először bejelentette, hogy alaptörvény-módosítást javasol. Szerinte ezek után szűkíteni kell az államfő kegyelmi jogkörét úgy, hogy a kiskorú személyek sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmények esetében ne lehessen többet kegyelmet adni. Évértékelő beszédében a történteket „rémálomnak”, illetve „drámának” nevezte. Most már a jogszabályok általános átvizsgálását és megváltoztatását is kilátásba helyezte, az alaptörvénnyel bezárólag. Szóba hozta az egész gyermekvédelem átvizsgálásának az igényét és egy új, erre vonatkozó törvénycsomag beterjesztését. (...)

Ennek a folyamatnak fontos elemeként bukkant fel az alaptörvény-módosítás mint üzenet a társadalom felé: a kormány nem akarja megengedni, hogy még egyszer ilyesmi előforduljon. A szándék érthető, a megvalósítás azonban rossz irányt jelöl ki. Jogászként, és több évtizedes parlamenti képviselői tapasztalattal a hátam mögött az a véleményem, hogy minden kampányszerű alkotmány- és büntetőtörvénykönyv-módosítás balul szokott sikerülni. Már most jó néhányan rávilágítottak a jelenlegi javaslat gyengeségeire, de többen emlékszünk a ’90-es évekből annak az anyának a tragikus esetére, aki megölte a folyamatosan szenvedő, gyógyíthatatlan beteg 11 éves kislányát, mivel a gyermek erre kérte őt. A bíróság elítélte az édesanyát, mert nem tehetett mást, de a társadalom elvárásának megfelelően Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelmet adott neki. A kegyelmi jogkör egyébként pontosan erre való: nem fellebbviteli fórum az igazságszolgáltatásban, hanem egy különleges jogintézmény, amely azokat a helyzeteket igyekszik kezelni, ahol a jognak már nincsenek eszközei, de a társadalom igazságérzete korrigálásért kiált. Hiba lenne ezt életszerűtlen módon, hirtelen felindulásból korlátozni.

Én a megoldást máshol keresném a kormány helyében. A bicskei eset ugyanis rávilágít arra, hogy komoly hiányosságok tapasztalhatók a hazai gyermekvédelemben. Leginkább az áldozatok védelme, az intézetekbe került gyerekek kiszolgáltatottságának az enyhítése és az itt dolgozók alkalmasságának folyamatos ellenőrzése az, amely változást követel. Nem az alaptörvény újabb módosítása jelenti a megoldást, hanem a gyermekotthonok működésének szakszerű átvizsgálása és átalakítása. A magyar jogrendszer el tudja látni a feladatát, a gyermekvédelemmel viszont gondok vannak.

A kormányfő által bejelentett törvénycsomag valószínűleg az ellenzéknek akar csapdát állítani, holott most tényleg a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek védelmét kellene megerősíteni szakemberháttérrel és okos programokkal.

A krízis előállította azt a helyzetet, hogy a kormánypártnak nemcsak főpolgármestert kell keresnie, hanem EP-listavezetőt és köztársasági elnököt is. Ez valóban rémálom. Varga Judit és Novák Katalin elvesztése komoly érvágás a Fidesznek, de veszteség a magyar politikának is. Kevés női politikussal büszkélkedhetünk, ők pedig mindketten képzettek, több nyelvet beszélők, rátermettek voltak. ”

Nyitókép: Peter Schulz