A baloldal és a közvetlenül választott elnök

„Képzeljük el, ha az ellenzék követelésére a mostani parlament mégis módosítja az alkotmányt (megteheti), és egy erős köztársasági elnökre szabva kiírja a választást. A baloldal rögtön összevész azon, hogy közös- vagy külön jelölteket indítson. A DK nem szívesen állna be más mögé, és Dobrev Klárát jelölné. Karácsony Gergely bizonyára felfedezné magában alkalmasságát erre a szerepkörre is, Márki-Zay Péter hivatkozhatna arra, hogy ő egyszer már megtestesítette az egységet.

Előállna Magyar György, hogy tartsanak előválasztást, ami aztán teljes kudarcba fulladna, Karácsony visszalépne, a DK bojkottálná, Kunhalmi Ágnes sírva könyörögne Marco Rossinak, hogy mint egyetlen vitathatatlanul népszerű ember fogadja el a felkérést, amit Rossi nagy valószínűséggel elhárítana. Így aztán a baloldal némi kölcsönös kiátkozás után 4-5 jelölttel szállna harcba. Mivel az új pozíció a tényleges főhatalmat jelentené, ezért a Fidesz Orbán Viktort, a Mi Hazánk Toroczkai Lászlót indítaná, és jó eséllyel ők ketten jutnának be a második fordulóba.

Ekkor a hazai és nemzetközi baloldal megrettenne, hogy a nemzeti radikálisok ölébe hullhat az ország, és minden fórumon, valamennyi influenszerüket bevetve felszólítanák a lakosságot, hogy megelőzendő a Mi Hazánk diadalát, szavazzanak Orbán Viktorra, aki így kényelmesen meg is nyerné a választást.

Komolyan, kell még valamit mondanom, Ágnes?”

***

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor