A Karinthy Színházba nemrég visszatért rendező a magyar közéletről is kifejtette a véleményét.
Tavaly december óta újra a Karinthy Színházban rendez Verebes István. Fejes Endre művét, a Vonó Ignácot vitte színpadra, a premier estéjén pedig a teátrumban megnyílt az első önálló kiállítása is. A rendezőt ennek kapcsán kérdezte a Blikk, aki az interjúban elmondta, hogy bár 120 előadást rendezett életében, „óriási kockázat volt elvállalnia ezt a munkát”.
„Józsefvárosnak van egy olyan társadalmi populációja, ami egészen különleges, egy más szemlélet. Akik ott élnek, egészen különös egyveleg: értelmiségi, proli, vagány, cigány, zsidó, akik ott teljesen másként látják a történelmet, a társadalmi mozgást. Fejes Endre pedig tökéletesen kiszűrte ebből azt a nyelvet, azt a költészetet, ami a kortársai között alig-alig felfedezhető. Úgy, ahogy Fejesnél, nem beszélnek az emberek: úgy a lelkük, a látásuk, a vágyaik beszélnek. Mindezt hitelessé tenni a színészek számára részemről nagyon kockázatos, de élvezetes feladat, ahogy részükről is nagy kihívás.
Ilyen darabokat nem szokás manapság játszani, kíváncsi vagyok a fogadtatásra”
– fejtette ki a darab kapcsán a rendező.
A kiállításra is kitért: elárulta a lapnak, hogy eredetileg díszlettervező akart lenni, de nem vették fel a Képzőművészeti Gimnáziumba. A festészetről ugyanakkor így vallott:
a festés számomra terápia; kikapcsol, javítható és nem feleselhet vissza.
Ha megunom, otthagyom, és két hónapig hozzá sem nyúlok. De van egy vágyam: nyomot hagyni, és ha másnak nem is, de a gyermekeimnek és unokáimnak mindig megmaradok ezeken a festményeken keresztül.”
Verebes István sosem rejtette véka alá a véleményét a politikáról és a közéletről. Mint ismert, a Heti Hetes című közéleti showműsor oszlopos tagja volt. Arra a kérdésre, hogy miként vélekedik a világról, félti-e az unokái jövőjét azt felelte, „reflexszerűen keresem rendezőként azt, hogy mi nem jó, így a közéletben is. Ez minden politikai korban jelen volt bennem. A feleségem derűlátóbb, ő azt mondja, hogy minden megoldható, az ember nem annyira hülye,
vannak olyan erők, amelyek képesek változtatni.
Egyszer fel kell, hogy ébredjen az egyén. Azt hiszem, az emberek akkor fognak feleszmélni, amikor az első várost elönti a víz… vagy ha eldurran az első fegyver. Ne így legyen” – zárta gondolatait a rendező.
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A Tisza Párt körül pedig a baloldali holdudvar képviselői bukkannak fel rendszeresen, noha tagadják, hogy együttműködnének Magyar Péterrel.
Miközben Európa lázasan keresi a választ arra, hogyan tárolhatjuk a megújuló energiákat, a Budapesti Műszaki Egyetemen nagy pillanatnak lehettünk tanúi: először rendeztek hazánkban vanádium-redox akkuworkshopot.
