Nyugodjon békében Benedek Miklós!

„Késésben voltam! Mint általában az előadások nagy része hétköznapra esik, így mindig egy rohanás mire a tévéből eltudok jutni a Szent István körútra, főleg az esti órákba. Akkor sem volt ez másképp, amikor Molnár Ferenc: Játék a kastélyban c. művét vitték színre a Vígbe! 

A késés nem volt megengedett, hiszen legendák vártak minket a teátrumban. Megérkeztem! A jegyszedőhölgy éppen csak lepittyegte a jegyem és én máris izgatottan kerestem a helyemet! A nézőtérre beérve csodás illatok elegye csapott meg: kellék gyertyák, drága parfümök és a huzattal beérkező enyhe dohány füst.

Tizenkilenc óra hét perc! A függöny felgördült és elkezdődött az előadás! Ekkor megszűnt a külvilág zaja. Lukács Sándor, Fesztbaum Béla, Csapó Attila illetve a fantasztikus és magával ragadó Benedek Miklós. Talán sosem fogom ezt az élményt elfelejteni, amit ezek az emberek adtak aznap este számomra! Természetesen az előadás végeztével a nézőtér egy emberként, állva tapsolt.

Ma elment egy, a felsoroltak közül. Az ország egyik legnagyobb művésze! A Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes magyar színművész, a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja! Nyugodjon békében Benedek Miklós! Hiányod betölthetetlen!”

***

Nyitókép: MTI/Czimbal Gyula