Miben lenne más ma Magyarország, ha az ellenzéki pártok nyertek volna?

„Azért érdekesebb a sajtónak a karmelitás kordonbontás, mint a buszos sztrájk, mert előbbi róluk és nekik szól.

Ez azért fontos, mert meg kell törni az antipolitika fojtogató médiasúlyát ahhoz, hogy kezdeni tudjunk vele valamit.

Harmadszor, nem szabad elfelejteni, hogy politikai céljaink csak politikai eszközökkel érhetőek el. Magyarországon csak akkor érhető el változás bármilyen ügyben, ha felsorakoztatjuk mögötte a társadalmi többséget, vagy legalábbis a társadalom egy olyan tömegét, amelynek kormánnyal való szembefordulása valós veszélyt jelent a kormány mögötti társadalmi többségre. Ezért lényegtelen, hányan tüntetnek a tanárok béremelése mellett, amíg sejthető, hogy túlnyomó többségük elkötelezett ellenzéki szavazó. Nincs politikai változás politikai munka nélkül.

Ezen politikai eszközöket azonban nem csak politikai, hanem gazdasági és társadalmi változások előmozdítására kell használni. Ezért nem lehet elgondolni, hogy pusztán a politikai hatalom megszerzésével és jó kormányzással megszüntethető lenne a politikai munka igénye. Politikai eszközeinket Orbán Viktoron túlmutató kihívások megoldására kell használnunk – hiszen bánatunkra nem minden problémánkat okozza a pártpolitika. Sőt, többségüket nem az okozza. Társadalmi és gazdasági bajainkat pedig csak olyan politika orvosolhatja, amely felismeri a saját magában rejlő átalakító erőt.”

***

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay