A Tárgyalótermi Darwin-díj
A fickó az összes becsületsértő, dehumanizáló jelzőt napi szinten felvonultatja. Értsd: emberek halálát kívánva mocskos szájú gyalázkodást folytat.
Viszlát, srácok, ennyi volt. Szórakozzatok mással, mondjuk az öreganyátokkal!
„Lénának megvan az újévi fogadalma. Meg fogja találni az igazi férfit. Úgy, ahogy mondom, nem csalás, és nem ámítás. Épp elegendő évet elvesztegetett az életéből nyafka fiúkra, hisztis ifjoncokra, akik plüssmacival alusznak, nem ismerik a mosógéphez vezető utat, ahol hősi próbatételek várnak rájuk, és képtelenek reggelizni, ha meg nem keni valaki májassal a kenyerüket. Azért közben egoisták, a hasuk meg a söreik körül forognak, országukat egy focimeccsért, öntisztulásban reménykednek a zoknijaikat illetően, és menthetetlenül belepösölnek a fürdőkádba.
Viszlát, srácok, ennyi volt. Szórakozzatok mással, mondjuk az öreganyátokkal!
Léna belép egy edzőterembe, és rögtön megakad majd a tekintete egy vágott arcú macsón, aki éppen egy másik pasast püföl kegyetlenül a ringben. Osztja is, kapja is. Nesze, nesze! Fel van repedve a szemöldöke, és a vér a szemébe csorog. Nem úgy tűnik, mint aki ettől túlságosan megilletődött. Zavarja persze, alkarjával néha letörli, de közben egyre fürkészi az ellenfelet, lesi a gyenge pontot, próbálja tetten érni a szándékot egy-egy szemvillanásból. Na igen, ez férfi. Nem mintha Léna szeretné a párkapcsolati kegyetlenkedést. Az olyan pasas, aki a kedvesét bántalmazza, egy marék takony, ki kell csapni az útfélre. Milyen ember már az, aki kiszolgáltatottakon éli ki magát?
Kössön bele valami kopasz nagydarabba, ha emberkedhetnéke támad… Nem, Léna olyat keres, aki képes dönteni, akinek van egyensúlya, aki biztonságot ad, aki nem menekül ki a karcos helyzetekből. Aki nem bűzgörény ugyan, és nem csak sátoros ünnepen fürdik, de azért képes megizzadni a céljai érdekében, nem derogál neki egy szöget beverni, kedvesét könnyedén felkapni, mint a pelyhet, mielőtt össze-vissza csókolgatná. És hosszú, nyugodt estéken részletekbe menően elmeséli azt a kegyetlenül szomorú múltat, melyből felegyenesedve odáig jutott, hogy immár a maga ura.”
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay