A rongálás művészete

Az Egyesült Államokban pontosan tudják, milyen ereje van a kultúrának, a művészetnek, s hogy miképpen kell kanonizálni alkotókat és a politikai mozgalmárok számára fontos témákat. Los Angeles felkapott kortárs művészeti múzeuma, a The Broad időszaki tárlatán láttam egy fényképsorozatot. Catherine Opie 2020-ban készült, Monument/Monumental című, hét darabból álló sorozatának leírása szerint az amerikai művész a világjárvány idején Los Angelesből a virginiai Richmondba utazott, ahol a Black Lives Matter mozgalom jegyében azzal a céllal foglaltak el egy konföderációs szobrot, hogy a társadalmi igazságosságért való tiltakozás helyszíne legyen. Az utazás során Opie fényképeket készített az amerikai tájról, az elmosódott képeken a távolságot és a tükröződést helyezte a jelenetek középpontjába, olyan metaforaként használva a lenyugvó, mégis „felfüggesztett” napot, amely azt jelzi, hogy sohasem lesz vége a rasszizmusnak Amerikában. A vízesést, tavak víztükrét és naplementét ábrázoló hat fotó gyűrűjében, középen szerepel egy hatalmas talapzaton álló lovas szoborról készített felvétel. Az oldalról látható, alulról fényképezett emlékmű alanyát nem tudjuk kivenni, nem is lényeges, lehet akár a tizenegy déli állam által létrehozott Amerikai Konföderációs Államok valamelyik politikai vezetője vagy egy a déliek oldalán harcoló tábornok. A lényeg, hogy a társadalmi igazságosságért való tiltakozás jegyében a talapzatot csúnyán megrongálták, ocsmány graffitik tömkelegével csúfították el, de az egészet komplex metaforává teszi egy talapzatra ragasztott felirat: „Color is not a crime”, azaz a szín nem bűncselekmény.