Sikerült elhitetnem, hogy tudok focizni

„Gondolta volna egy évtizede, hogy eljön még az az idő, amikor a Fradi évről évre ott lesz a nemzetközi kupák csoportkörében, a válogatott pedig sorozatban háromszor kijut az Európa-bajnokságra?

Határozottan állítottam, hogy így lesz! Én még akkor kezdtem drukkolni a Fradinak, amikor az volt a különleges, ha nem nyert, és a válogatottunkat is a világ legjobbjaként emlegették. Aztán véget ért az aranykor, és voltak, akik évtizedeken át azzal kerestek milliókat, hogy a magyar focit szidták. De a futballunk kijött az árnyékból, s manapság megint számon tartják. Lehet, hogy maradtak ellendrukkerek, de nem annyian, mint korábban, s már nem számottevők. A Fradi és a válogatott sohasem tud olyan rosszul játszani, hogy ne szurkoljak nekik!

Mit szól ahhoz, hogy Szoboszlai Dominik személyében újra van sztárfutballistánk?

A klasszisokra az a jellemző, hogy már fiatalon megvillantják a tehetségüket. Puskás Ferenc tizenhat évesen mutatkozott be az NB I-ben, Kocsis Sándor tizenhat és fél évesen debütált a Fradi-felnőttben. Ott voltam a lelátón, amikor az első gólját szerezte: emlékszem, átemelte a labdát az eléje futó kapuson. Az őstehetségeket a szerencse is pártfogásába veszi. Szoboszlai első válogatott akciógóljánál, amellyel kijutottunk a 2021-es Eb-re, a labda a bal oldali kapufa belső élét is érintette. (...)

Igaz, hogy Puskás Ferenccel is futballozott?

Az a Tisza Kálmán téren történt, Czibor Zoltán is ott volt. Az egyik – talán válogatott – meccsük után jelentek meg a téren, és elkezdték velünk rúgni a labdát. Puskásnak gyönyörű, barna, lyukacsos elejű félcipője volt, de nem féltette, pedig abban az időben igencsak kemény volt a labda.”

Nyitókép: Nemzeti Sport/Török Attila