Nem betlehem kell ide, hanem szobor egy térdelő néger focistáról, amint épp átnyújtja a szivárványos karszalagját Von der Leyennek – ugye?

A szimbólumok elleni támadással nem a tárgyakat, hanem azokat az eszméket vélik legyőzni, amelyekre ezek láttán gondolunk. Megszálló zászlóját elégetni, hamis jelszavakat lefesteni, diktatúrák emlékműveit ledönteni (homoszexuális mesekönyvet ledarálni) erkölcsileg védhető, sőt olykor dicséretes,

És vannak helyzetek, amikor a pusztítás értelmetlen agresszió.

Makón valaki(k) tönkretették a karácsonyi betlehem figuráit. A kis Jézust például darabokra törték, a három király egyikének fejét leszakították, de az állatokat sem kímélték.

Az esetnek több tanulsága is van.

• Milyen jó, hogy még van betlehem
• Milyen jó, hogy felháborodunk a pusztításon
• Baj, hogy vannak ilyen vandál állatok
• Baj, hogy meggyalázzák a keresztény jelképeket

A látszólagos célszemélynek, Jézusnak (Istennek) ez értelemszerűen nem okoz problémát. A sas nem kapkod legyek után.

A megbántott keresztények, a normalitásban, a rendben élni szeretők, a hagyományokat tisztelők.

Azért persze történtek hasonlók korábban is. A budai templom betlehemének csacsiját bedobták a közeli tóba; Nagykovácsiban felgyújtották, a Margit-hídon a Szent Koronáról többször is letördelték a keresztet. Aztán itt van az ismert önvallomás a karácsony előtti rádióműsorból, amikor valamilyen zenészféleség azt mondta: kiirtanám az összes keresztényt.

Már-már közhelynek hangzik, de ha belegondolunk, rémisztő –

Európa sem kivétel; Nyugaton már dúl a háború a keresztény őslakosság és a keresztényellenes bevándorlók között, akik támogatást kapnak a legrosszabbaktól, az ateistáktól.

Az ateistáknak ugyanis semmilyen hite nincsen, szerintük a világ véletlenül van, nincsenek benne törvények, csak azok, amelyeket maguk meghoznak, és ezek bármilyenek lehetnek, mert kizárólag az ő akaratuktól függenek. Útjukban áll minden vallás, de egyelőre még a kereszténységet érzik erősebbnek, ezért a muszlimok mellé állnak.

Vajon idehaza is szintet lépett a háború, és megkezdődött a támadás először a jelképek, majd a személyek és közösségek ellen is? Volt már ilyen az elmúlt évszázadban, de akkor egy külső hatalom segítsége is kellett hozzá.

Egyelőre azonban titokban csinálják, tehát nem éreznek maguk mögött társadalmi többséget, sőt támogató közhangulatot sem. Ez viszont jó hír.

A pillanatnyi hazai felállásban tehát számolhatunk egy részeg elmebeteg elkövetővel (ez jó hír is lehet: nincs semmilyen ideológia és szervezettség mögötte; viszont felmerül, hogy ha valaki törni-zúzni akar, miért választ ehhez vallási szimbólumot) vagy gyerekcsínnyel (ez politikai szempontból megint kedvező, bár szomorú az az ország, ahol a gyerekek effélével szórakoznak). Ha viszont politikai indíttatású a rongálás, akkor éppen úgy állhatnak mögötte ateisták, mint más vallás fanatikusai vagy szimplán ellenzéki beállítódásúak, akik

Ez egyszerre hízelgő a kormánynak és roppant megalázó valamennyiünknek.

Most azon izgulunk, vajon helyre tudják-e állítani a néhány éve az ország legszebb betlehemének választott alkotás figuráit.

Szerencsére ezek csak tárgyak, készíthető új belőlük, amíg van rá szándék. A hitet és az akaratot nem tudják elvenni. Tárgyakat lehet rombolni, de a hit újrateremt. Ha viszont nincs hit, hiába a tárgy is. (Nyugaton – és újabban már nálunk is – belépődíjat szednek a katolikus templomokban, mintha azok valami múzeumok volnának. Sajnos így is lett: a benne lévő dolgokat már maguk a fenntartók is pusztán műtárgyaknak tekintik.) 

Annak viszont örüljünk, hogy mindenkinek az az első gondolata: csinálunk a tönkretett betlehem helyett másikat – s nem az, hogy akkor jövőre majd teszünk a főtérre EU-kompatibilis szoborcsoportot, amelyen

(Nyitókép forrása: Csermák Szilvia makói önkormányzati képviselő Facebook-oldala)