Kinek van joga a méltó halálhoz?

„Nem akarok most belemenni abba, hogy mit mond a katolikus tanítás az eutanáziáról. Bár ez az utóbbi eset igazolja azt, hogy az eutanázia valóban veszélyessé válhat. Ha a társadalom úgy gondolja, hogy a kegyes halál eszközével meg lehet szabadulni mindenkitől, aki öreg, beteg, terhes a társadalomra nézve. Ezt a veszélyt jó magam is valósnak tartom. Csakhogy az a baj, hogy a magyar egészségügyben nagyon is létezik már az »eutanázia« gyakorlata. Csak éppen gyilkosságnak hívják, mert nem a haldokló döntését tiszteletben tartva történik ilyesmi. Hanem ez egy kényszerhelyzet, ami az elképesztő túlterheltségből, a sintértelepekhez hasonlító embertelen körülményekből adódik.

De azért hozok mégis egy fontos szempontot a katolikus etikából és itt idézem a Német Püspöki Kar nyilatkozatát a témában: »Az egyház meggyőződése, hogy az állam akkor teszi lehetővé az emberek számára a méltóságteljes halált, ha prioritásként kezeli a súlyos betegek és haldoklók átfogó orvosi és ápolási ellátását, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az életük végének minden egyes pillanatában szeretet, figyelmesség és szakszerű gondoskodás vegye őket körül«.

No, mi a helyzet akkor a magyar állammal? Mit kell gondolnunk róla, ha ilyen esetek, amelyeket a saját családom példáin keresztül felhoztam, megtörténhetnek? Van olyan ember az országban, akinek nincsen hasonló tapasztalata? Azt hiszem, hogy ez egy olyan súlyos tabu, amit meg kell törnünk végre!

Hálás köszönet Karsai Dánielnek, hogy mindezt lehetővé teszi! Nem csak róla, hanem szeretteink méltó haláláról is szó van! És bár eddig képesek voltunk eltűrni mindazt a borzalmat, ami a magyar kórházakban folyik, most felelősségre kell vonnunk a magyar államot mindezért!”

***

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay