Ki mondja meg, ki a szélsőséges

„A Harry Potter regényekben a főgonoszt, Voldemortot sokan nem merik nevén nevezni, hanem mindenféle szavakkal helyettesítik, abban bízva, hogy ezzel távol tarthatják. Ősi emberi dolog ez. Valószínűleg a farkastól is annyira rettegtek, hogy igazi (azóta homályba vesző) neve helyett körülírással (»az a farkas állat«) jelölték. A zsidók sem mondhatták ki Jahve nevét (eredetileg talán erre vonatkozhatott a második parancsolat), nehogy ezzel a haragját magukra vonják, ezért például Adonájként (uram) szólították meg.

Ennek a szavaktól való félelemnek – vagy éppenséggel ezek felhasználásának – egyik fajtája az is, amikor politikusokat vagy pártokat eleve bizonyos jelzőkkel illetnek. A mai európai fősodorban például mindazokat, akik a kialakult ideológiai rendszert megkérdőjelezik, szélsőségesnek bélyegzik. Így a nemrég Hollandiában választást nyert Geert Wilderst – és pártját – állandó, már-már eposzi jelzővel ellátva »szélsőjobboldali«-nak hívják. De ugyanígy szinte minden országban megtalálják azokat a mozgalmakat, amelyeket eredendően szélsőségesnek minősítenek, ami megkíméli a minősítőket attól, hogy a programokkal kelljen vitatkozni. A német AfD-től a Svéd Demokratákon át az osztrák Szabadságpártig, az Olasz Testvérektől a francia Nemzeti Tömörülésig mindenki szélsőséges, aki nem hódol be a mainstreamnek.

A szélsőséges azonban nem objektív, hanem mindig viszonylagos kategória és a nézőponttól függ. Leginkább a fősodor által kijelölt (ugyancsak relatív) középtől a legmesszebb találhatókra vonatkozik. A meghatározás akkor bicsaklik meg, ha a »szélsőséges« hirtelen többséget kap, győz, és ezzel »mainstreammé« válik. Egy, a nyolcvanas években 56-ot dicsőítő, és ezért üldözendően szélsőséges elemből 1990 után a hivatalos irányzat képviselője lett, korábbi üldözői pedig szükségszerűen szélsőségesek. Václav Havel cseh ellenzéki író 1989 őszén még börtönben ült »szélsőséges« politikai nézetei miatt, az év végére már ő volt a köztársasági elnök.

A »szélsőséges« pártok most nyugaton elkezdtek választásokat nyerni (vagy legalábbis jelentős tömegeket maguk mögé állítani), ezzel átértelmezve a helyzetüket. Hiszen aki mögött többség (de legalábbis igen jelentős erő) áll, az definíció szerint nem lehet az adott rendszerben szélsőséges.”

Nyitókép: Facebook