„A Harry Potter regényekben a főgonoszt, Voldemortot sokan nem merik nevén nevezni, hanem mindenféle szavakkal helyettesítik, abban bízva, hogy ezzel távol tarthatják. Ősi emberi dolog ez. Valószínűleg a farkastól is annyira rettegtek, hogy igazi (azóta homályba vesző) neve helyett körülírással (»az a farkas állat«) jelölték. A zsidók sem mondhatták ki Jahve nevét (eredetileg talán erre vonatkozhatott a második parancsolat), nehogy ezzel a haragját magukra vonják, ezért például Adonájként (uram) szólították meg.
Ennek a szavaktól való félelemnek – vagy éppenséggel ezek felhasználásának – egyik fajtája az is, amikor politikusokat vagy pártokat eleve bizonyos jelzőkkel illetnek. A mai európai fősodorban például mindazokat, akik a kialakult ideológiai rendszert megkérdőjelezik, szélsőségesnek bélyegzik. Így a nemrég Hollandiában választást nyert Geert Wilderst – és pártját – állandó, már-már eposzi jelzővel ellátva »szélsőjobboldali«-nak hívják. De ugyanígy szinte minden országban megtalálják azokat a mozgalmakat, amelyeket eredendően szélsőségesnek minősítenek, ami megkíméli a minősítőket attól, hogy a programokkal kelljen vitatkozni. A német AfD-től a Svéd Demokratákon át az osztrák Szabadságpártig, az Olasz Testvérektől a francia Nemzeti Tömörülésig mindenki szélsőséges, aki nem hódol be a mainstreamnek.