Ha beüt a krach

Városi középosztálybeli család lazít a tengerparton, aztán a kislány figyelmes lesz egy tankerhajóra, ami valamiért a part felé közeledik, aztán még jobban közeledik, aztán pedig szalad szét a strand népe, mert a vízi monstrum egy lendülettel kihajt a partra – és nem tudni, miért. Erősen indít a Távol a világtól (Leave the World Behind), a Netflixen frissiben feltűnt amerikai film, egy apokaliptikus thriller – ami saját jól felépített sztoriján és néhány jól elhelyezett egymondatos maximán túl is gondolkodásra késztet.

Ha más nem, hát a válságtudat fogalma eléggé össze­foglalja azt, hogyan is élünk és gondolkodunk itt 2023 végén a nyugati világ középosztályában, ami minimum innen, Budapesttől Kaliforniáig terjed. Mert legfeljebb átlagos jövedelmünk különbözik országainkban, az nem, hogy miként élünk, mik a vágyaink, céljaink, milyen kütyüket használunk, és milyen alapvető létkérdésekkel kell szembe­néznünk. És összeköt minket az, ahogyan a világképünk és életstratégiáink megrendültek a koronavírus-járvány, az ukrajnai és egyéb háborúk, a gazdaság megbicsaklása miatt. De mi van, ha mindez csak a kezdet, és egyszer csak összeomlanak nagybetűs rendszereink? A Távol a világtól épp azt firtatja, hogy mihez kezd egy átlagnál kicsit jobban szituált család, ha épp vidéki nyaralása közben omlik össze körülötte a világ.