Fel a Palotába

„Nagy utat járt be a köztársasági elnök interjúja, amelyet a Hír TV-nek adott. Szinte minden portál idézte fontos, vagy fontosnak vélt mondatait. Illő tisztelettel olvastam hát, olyan portálon, amely nem akart gúnyt űzni az elnökasszonyból. Mert én sem akarok. Legfeljebb csendesen megállapítom, hogy időnként olyan szöveg hagyja el a száját, mintha nem ebben az országban élne. Vagy olyan, mintha mások nem hagynák, hogy észrevegye, milyen országban is élünk, milyen országot, pontosítok: milyen kormányt szolgál.

Azt mondja az interjúban: »a magyar nemzet béke- és szabadságszerető, és bízik abban, hogy a békéért kiáltó szavunk, minél többekhez eljut, annál nagyobb hatása lesz«. Azt is mondja: »Magyarország szoros kapcsolatokat ápol nemcsak Ukrajnával, nemcsak a szomszédaival, hanem a világon minden szövetségesével.«

Nem tudom, kell-e emlékeztetnem az elnökasszonyt arra, hogy éppen Magyarország az, amely mindent elkövet a megtámadott Ukrajna ellen, és Magyarország az, amely szembemegy az összes szövetségesével, az Európai Unió országaival és az Egyesült Államok vezetésével. Létezhet, hogy minderről nem hallott Novák Katalin? Vagy annyira független, hogy ilyeneket kell állítania? Vagy annyira nem független?

Orbán Viktor nyilván alapos előtanulmányozás után jutott arra, hogy Schmitt Pál és Áder János után őt – egy nőt – küldi a Sándor-palotába. A Fideszben töltött közös évek alapján nyugodt lehetett: méltó lesz elődeihez, és hozza a nem-ellentmondás erénye mellett azt is, hogy nőből van. Novák híven teljesít: nem mond ellent, pontosan alakítja a női szerepet is. Biztat, hogy ebben az országban minden lehetséges. Azt mondja, a saját karrierjére utalva:  »ma Magyarországon semmi nem elérhetetlen egy nő számára«.

Készséggel elhiszem. Legfeljebb annyit kérek, adjon végre egy interjút, a Népszava bármelyik női munkatársának.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád