Ahogy a szemem láttára évtizedek óta folyamatosan fonódik össze a szent és a profán, a szépséges szakralitás és a büdös üzletelés, úgy rémlik fel bennem az első alkalom, amikor ez az egész úgy istenesen pofán vágott. Történt pedig a következő: a természet törvényeinek engedve jó pár évvel ezelőtt mi is a családbővítés rögösségében is inkább kellemes útjára léptünk, és nemsokára örömmel jött a hír, hogy próbálkozásainkat siker koronázta egy már magzatkorában is rendkívül cuki és aranyos leánygyermek képében. Lett aztán ugyanilyen remek legényke is, de a sztori a leánygyermeknél kezdődött.
Bevallom, akkor még mit sem sejtettem az életnek és a kereskedelemnek azon mélységeiről, melyekről aztán hónapokkal később saját szememmel voltam kénytelen meggyőződni: mint például hogy az élénk eszű kereskedők palackozzák a csapvizet, majd a bamba, de gyermeküknek mindennél jobbat akaró szülőknek csillagászati áron – babavíz néven – eladják; és akkor még tényleg csak a vízről beszéltünk, egyéb gyerekszobai itemekről nem ejtettünk szót.