Sokak szerint már küszöbön áll a járványdiktatúra – és sajnos úgy tűnik, a félelem nem alaptalan

Tízezres tömeg demonstrált az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ellen Bécsben október elsején, a CitizenGo jobboldali aktivistamozgalom pedig aláírásgyűjtésbe kezdett a szervezet egy projektje ellen, és tüntetői elállták az ajtókat az október közepi berlini egészségügyi világtalálkozón. Utóbbin legalább 350 civil szervezet vett részt, a CitizenGo jelentkezését viszont nem fogadta el a WHO. Májusban brit konzervatív politikusok egy csoportja is tiltakozott a WHO pandémiaszerződés­tervezete ellen.

Miről is van szó? Ha egy nemzetközi javaslat szövegében benne van a „globális” kifejezés, kezdhetünk gyanakodni: valami nem stimmel. A koronavírus-­járvány kapcsán az Egészségügyi Világszervezet, megjósolható módon, híven ahhoz, hogy az ENSZ alegysége, globális megoldástervvel, egy pandémia­szerződés ötletével állt elő, amely aztán – bikkfa­nyelven szólva – ellentmondásosra sikerült. Az ötlet konkrét személyhez köthető, igaz, ő nem a WHO-nál dolgozik: Charles Michel, az Európai Tanács elnöke vetette fel 2020 novemberében a párizsi békefórumon.

Michel a belga liberális Reformista Mozgalomban politizált, 2007 és 2011 között tagja volt Guy Verhofstadt harmadik kormányának, 2014-ben pedig Belgium miniszterelnöke lett. 2018-ban azért esett szét a kormányát támogató parlamenti koalíció, mert az egyik párt kihátrált a Michel által támogatott, ENSZ-féle globális migrációs paktum mögül. Ezután kisebbségi kabinetet vezetett, majd benyújtotta lemondását, és ügyvezető kormányfő maradt a 2019. májusi választásig. A európai tanácsi elnöki székben közvetlen elődje Donald Tusk volt. Michel nevéhez fűződik a NextGenerationEU, a koronavírus-járvány miatt nyújtott uniós pénzügyi támogatásprogram, amelynek egyik alapjából nem kap forrást Magyarország a jogállamisági kifogásokra hivatkozva. Az ukrajnai háború kitörése után a politikus nem pusztán a szankciókat támogatta, hanem úgy nyilatkozott, hogy az orosz érdekeltségek kisajátításának is meg kell találni a módját.

Charles Michel 2020-as pandémiaszerződési javaslata után 2021 decemberében a WHO döntéshozó szervezete, a 194 tagállamot tömörítő Egészségügyi Világközgyűlés (WHA) megállapodott egy olyan egyezmény kidolgozásáról, amelynek célja a világjárványok megelőzése, illetve a jobb felkészülés rájuk. 2022 tavaszán az Európai Unió Tanácsa a maga részéről elfogadta a kezdeményezést, 2023 márciusában a WHO-tagállamok megkezdték a megállapodás „nulladik” tervezetéről szóló tárgyalásokat, mely elvileg jövő májusban a világközgyűlés elé kerül.

A 2021 decemberében létrehozott, a szerződés életre hívását koordináló Kormányközi Tárgyaló- testület (INB) két nagyszabású, november 6–10. és december 4–6. közötti ülése jelentheti az első konkrét kísérleteket a szerződés tervezetével kapcsolatos kollektív megállapodás egységesítésére. Ha ez zöld jelzést kap, jöhetnek a további tárgyalások. Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz WHO-főigazgató két évvel ezelőtti bejelentése szerint a járványügy területén a pandémiaszerződéssel új világrend jön.

A „nulladik” tervezet megismerése nem könnyű, hiszen akár a magyar, akár az angol verzióban jutunk el a pdf-et ígérő linkig, csak a WHO honlapjára jutunk (legalább három forrásból próbálkoztunk). A tiltakozók szerint a 32 oldalas, 8 fejezetből és 38 pontból álló tervezet a tagállamok szuverenitását veszélyezteti, mivel járvány esetén átadná az irányítást a WHO-nak, habár szavakban a dokumentum explicite megerősíti a nemzeti szuverenitás elvét – ami nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban ne vehetne el belőle. Emellett számos általános megfogalmazás és cél található benne, amelyek sokféleképpen interpretálhatók.

Jó néhány pont foglalkozik azzal, mit kell tenniük a tagállamoknak, illetve hogy mire „bátorítják” őket. A hangsúly az együttműködésen és az egyenlőségen van – azon az egyenlőségen, amelyet az angol a formális egyenlőséget jelentő equality helyett a „valódi” egyenlőséget jelentő equity szóval határoz meg. A járványok kezeléséhez szükséges erő­forrásoknak, mint amilyenek a vakcinák is, például a 20 százalékát újraosztanák a nagyobb egyenlőség érdekében; ennek fele adomány lenne, a másik felét „elérhető áron” bocsátanák a WHO rendelkezésére. A javaslatok közt van egy globális pandémiás ellátási lánc és logisztikai hálózat létrehozása, illetve egy „globális kompenzációs mechanizmus” kialakítása az „oltásokból származó sérülések” ellensúlyozására. A tervezet előirányozza az országos egészségügyi rendszerek fokozottabb együttműködését és a járványokkal, egészségüggyel kapcsolatos tájékozottság (egészség-írástudás) növelését, ami a „dezinformáció” elleni harcot jelenti.

A hírek februárban arról szóltak, hogy az ngó-k elfogadták a tervezetet. E meg nem választott nemzetközi szervezetek segítségével azt bizonygatja az ENSZ, hogy bírja a „civil társadalom” támogatását. Az ngó-k némelyikre azonban kifogásolta, hogy túl gyengék a kényszerítő mechanizmusok, azaz nem lehet rendesen végrehajtatni majd a szerződést a tagállamokkal.

A tiltakozó brit politikusok, élükön Esther McVey volt miniszterrel attól tartanak, hogy a pandémia­szerződéshez benyújtott háromszáz módosító javaslat alapján a WHO javaslattevő szervezetből kötelező döntéseket hozó szervezetté válik, amely majd beleszólhat a brit egészségügybe és költségvetésbe, például kötelezhetné Londont arra, hogy az állami büdzsé egyötödét járvány­­előkészületre költse. A módosító javaslatok közt valóban szerepeltek olyan felvetések, amelyek jogot adnának a WHO-nak olyan „egészségügyi lépések” megtételére a tagállamokban, mint a lezárások elrendelése vagy az oltási igazolványok kezelése, illetve bizonyos anyagi rendelkezések.

A tiltakozók fő problémája a tervezet dezinformációs pontjaival van, amelyek szerint a bizonyítékalapú, tudományos és valid tudást kell terjeszteni, valamint küzdeni kell a dez­információ ellen. Utóbbi egyik formája az „infodemic”, amely túl sok és téves információt jelent. Természetesen az elv nehezen volna támadható, de a gyakorlatban a járványokkal kapcsolatos tudásunk – főleg az olyan, új kórokozók esetében, mint a SARS-CoV-2 – még bizonytalan, jobb esetben is valószínűségeket takar. Ráadásul amikor a magyar kormány jelentett be hasonló, rémhírterjesztés elleni lépéseket, azt sokan a szólásszabadság és a média elleni rendelkezésként kezelték – pedig a a kabinet oltáspárti volt, szemben a nyugati, főleg az amerikai jobboldal oltásszkeptikus álláspontjával. Az jogos aggodalomnak tekinthető, hogy a tervezet alapján a végén majd a WHO mondhatja meg, mit kell betiltani és mit nem, illetve milyen információt kell terjeszteni.

Nyitóképen: Kínából érkező utasok a londoni Heathrow repülőtéren 2023. január 4-én. Fotó: MTI / EPA / Andy Rain