Pontosan negyven évvel ezelőtt, 1983. november 5-én egy olasz–magyar bűnbanda hét festményt lopott el a Szépművészeti Múzeumból. Az eset nemzetközi szinten is nagy port kavart, itthon pedig volt egy, a konkrétumokon túlmutató hatása: alapjaiban rengette meg a Kádár-korszak remek közbiztonságáról állandóan sulykolt képet.
Pontosan negyven évvel ezelőtt, 1983. november 5-én, szombaton történt az elmúlt évszázad egyik legnagyobb magyar bűnténye: az éj leple alatt hét festményt loptak el Szépművészeti Múzeumból. A betörést elkövető olasz–magyar bűnbanda tagjai egyszerűen bemásztak a tatarozás miatt az Állatkerti út felőli részén felállványozott intézménybe, amelynek régi képtárba telepített ideiglenes riasztója már napokkal korábban üzemképtelenné vált, és spórolás céljából a tér is csak éppen hogy ki volt világítva. Az eset nemzetközileg is nagy port kavart, itthon pedig volt egy, a konkrétumokon túlmutató hatása:
alapjaiban rengette meg a Kádár-korszak remek közbiztonságáról állandóan sulykolt képet.
A tetteseket végül sikerült elkapni, az alkotások is előkerültek, az állítólagos megrendelő görög milliomos étolajgyárosra és fivérére viszont soha nem sikerült rábizonyítani semmit.
Az előzőleg alaposan megtervezett rablás következményeit a három, aznap éjjel szolgálatot teljesítő őr fedezte fel. Ők a zárás utáni szokásos bejárást követően visszatértek őrhelyükre, majd a protokollt követve éjfél körül újra körülnéztek a képtárban. A rendőrségen tett vallomásuk szerint, mivel jól ismerték a kollekció híresebb darabjait, különösen Raffaello Santi 1508-ban készült úgynevezett Esterházy Madonnáját, illetve a vele csaknem egy idős Ifjú képmását, rögtön észrevették azok hiányát, majd a többi termen végigsétálva újabb üres falrészekre bukkantak. A rögvest értesített rendőrök átkutatták az épületet és környékét, ám a helyszínelést – mondván, éjszaka van – másnapra halasztották.
Ekkorra kiderült, hogy összesen hét, felbecsülhetetlen értékű műnek kélt lába. A két Raffaello-festményen kívül ellopták még Giorgione egy portréképét, Jacopo Tintoretto egy női és egy férfi mellképét, illetve a két Tiepolo (apa és fia) 18. század közepén készült vallásos témájú alkotásait (Szűzanya hat szenttel és a Pihenő Szent Család). Ezek összértékét 1 milliárd 436 millió forintban állapították meg, ami ma több mint hetvenmilliárd forint lenne. A Szépművészeti Múzeum akkori és 1984-ben, a rablás miatt érzett szégyentől nem függetlenül lemondott főigazgatója, Garas Klára a történtek után így nyilatkozott az MTI-nek:
„Legértékesebb képeinkből loptak el. Mindenekelőtt a két elrabolt Raffaello-kép, az Esterházy madonna és az Ifjú képmása felbecsülhetetlen értékű, annál is inkább, mert Raffaello-mű kevés lelhető fel a világ múzeumaiban. (...) A többi eltűnt alkotás is az olasz reneszánsz legszebb festményei közé tartozik, a Tintoretto- és Tiepolo-képek szintén rendkívül értékesek.
A múzeumi veszteségek történetében ez a műkincsrablás a legnagyobbak közé tartozik, s talán nemcsak Európában.
(...) A Szépművészeti Múzeumból ellopott alkotások valóban az európai és az egyetemes művészet legjelentősebb alkotásai közé tartoznak.”
A közvélemény november 6-án, vasárnap este, a Magyar Televízió A Hét című műsorából értesült az előző éjjeli eseményekről, majd a rádióban és újságcikkekben is tájékoztatták a lakosságot, jutalmat ígérve a nyomokért. Innentől kezdve a fél ország önkéntes nyomozóvá vált, százával özönlöttek a bejelentések. Az eset a magyar médiatörténetbe is bevonult: a nyomozás előrehaladásával párhuzamosan a különböző médiumokban folyamatosan pontosították az addig fellelt nyomokat, bizonyítékokat.
Ugyanilyen sokan voltak kezdetben a gyanúsítottak is, mások mellett a Szépművészeti Múzeum dolgozóit, közöttük a képekhez bármikor bejáratos restaurátorokat is kihallgatták. A betörőket végül, ahogyan az lenni szokott, a saját figyelmetlenségük buktatta le – ami párosult a múzeumi dolgozók a riasztórendszerrel kapcsolatos súlyos gondatlanságával. A helyszínen maradt ugyanis egy Parana USA PV 68 SQ feliratú csavarhúzó, egy olasz feliratú műanyag zsák és zöld-fehér-piros szövésű kötél, és néhány elmosódott ujjlenyomatot is sikerült rögzíteni. Öt nappal később Százhalombattánál, a Dunából előkerült a képek vakkereteit tartalmazó zsák, a Szépművészetiben hagyott párja; ezekről kiderült, hogy Olaszországban készültek, állati takarmány csomagolására.
A nyomozók ekkor kezdtek az olasz szálra gyanakodni, így számba vették az akkoriban hazánkban tartózkodó több ezer olaszt, végül ötven lehetséges itáliai elkövetőre szűkítve a kört. Kiderült, hogy november 6-a délelőtt Letenyénél három (Giacomo Morini, Giordano Incerti, Camine Palmese), Hegyeshalomnál két (Carlo Paganelli, Renato Marangoni) olasz állampolgár hagyta el az országot egy Fiattal, illetve vasúton. November 30-án pedig az Interpol római irodája tájékoztatta a magyar rendőrséget,
hogy a nápolyi camorra két tagja, Ivano Scianti, alias Carlo Paganelli és Graziano Iori a betörés időpontjában Magyarországon tartózkodott.
December 2-án az Interpol azt is közölte, hogy a tetthelyen talált ujjlenyomatok megegyeznek Giordano Incerti büntetett előéletű olasz állampolgáréval.
Közben fény derült az olasz banda magyar segítőinek személyére is. Szintén december első napjaiban előállították az eltűntként nyilvántartott tizenhét éves J. Katalint, aki az olaszok és a hozzájuk csatlakozó magyar tolvajok, Kovács Gusztáv és Raffai József között tolmácsolt. Utóbbiak nem sokkal később vallomást tettek, így Raffaello Ifjú képmása Érd határából előkerült – ezt egyfajta zálogként ásták a földbe, ha a megrendelő nem fizetne. Másfél hónappal később 1984. január 20-án pedig egy telefonbejelentés után a görögországi Panagia Tripiti kolostor kertjében, egy zöld bőröndbe zárva megtalálták a többi képet is. A súlyosan sérült festmények a Malév különgépével érkeztek haza. A legnagyobb kárt éppen az Esterházy Madonna szenvedte el, fatáblája függőlegesen megrepedt. 1984 áprilisában egy nemzetközi konzílium segítségével Móré Miklós végezte el a restaurálását.
A magyar tettesek pere 1984. április közepén kezdődött; Kovács Gusztávot 12 év fegyházra, Raffai Józsefet hét év börtönre, Jónás Katalint 6 hónap felfüggesztettre ítélték. Olaszországban Morinit és Sciantit 4 év és 6 hónap, míg a banda másik három tagját 4 év és 9 hónapos elzárásra ítélték. Görögországban a megrendelőként gyanúsított két személyt bizonyítékok hiányában nem büntették meg. Efthimiosz Moszkoklaideszt és testvére ugyanis minden tagadott,
sőt, állításuk szerint életükben nem hallottak Raffaellóról.
A sajtó által az évszázad bűnügyének nevezett műkincslopásról később könyv, film és számítógépes játék is született. 1984-ben jelent meg Zombori Attila Képes könyv című kötete, egy évvel később pedig bemutatták a Szurdi fivérek rendezte Képvadászok című krimivígjátékot, amelynek szintén ez az eset volt az ihletője. Ahogy az 1987-ben kiadott, a Commodore 64-en futott, Amerikában forgalmazott Catch a Thief nevű számítógépes játék készítői szintén a Szépművészetiben történteket használták inspirációul.
Gilberto Martinelli és Nagy Anna az 1983-as szépművészetis képrablást feldolgozó, A Budapest-művelet című dokumentumfilmjének teasere
Nyitókép: Urbach Zsuzsa és Ember Ildikó művészettörténészek, B. Forgó Margit és Deák Klára festő-restaurátor, vagyis a Szépművészeti Múzeum szakemberei a megkerült képeket veszik át a dr. Csók Károly (j) főügyésztől. A képek Raffaello Esterházy Madonnája, mellette Jacopo Tintoretto Férfi képmás és Női portré.
(Fotó: E. Várkonyi Péter/MTI)
Van valamiféle iróniája annak, hogy bár attól félünk, amit nem ismerünk, amit nem látunk – Lovecraft történetei mégis festményekkel hódítanak újra, miközben a felszínre emelkedik, ami egyszer elsüllyedt.
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
A nagyszabású tárlat apropója Munkácsy Mihály születésének 180., halálának 125. évfordulója. A kiállításon a jól ismert művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szerepelt alkotások is szerepelnek. Ezzel nemcsak a Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
A New Yorkban élő Kiss Emil úgy érezte, Magyarországon a helye a méregdrága képeknek.
Mégpedig a Szépművészeti Múzeum „Munkácsy – Egy világsiker története” című kiállításához.
A képet nem más, mint Pablo Picasso festette.
Nem csoda, mert már az előtt teljesültek a követeléseik, hogy utcára vonultak volna.
Nicholas Tate szerint amelyik fiatal lelkesedik a tárgyért, amit tanítani fog, az a lehető legjobb úton halad.
