A magyarság sorsával kapcsolatban megemlítette, hogy sok mindenben eltér a németekétől, ez is oka többek között a pártpolitikai különbözőségeknek is. Kis, errefelé rokontalan népként ugyanis Európába érkezésünk óta mindennap küzdenünk kell a megmaradásunkért. Ez csak azért sikerült, és azért nem jutottunk az avarok vagy a besenyők sorsára, mert Szent István király a kereszténység örök fundamentumára építette fel a nemzetünket, „amikor e gondolattól, a Szent István-i örökségtől balra vagy jobbra eltértünk, mindig tragédia, összeomlás lett a vége”.
Azzal folytatta, hogy ma Európában világosan meg kell mondani, mi a nemzeti gondolat, elkötelezettség, és ha ezt nem pontosan tesszük, sokan összekeverik a nacionalizmussal. Úgy fogalmazott, hogy minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen érték, olyan sajátos értékgazdagság, amit csak az a nemzet adhat az egyetemes emberiségnek: a magyar a magyarságát, a lengyel lengyelségét, a német a németségét, a francia a franciaságát.
„Van egy csodálatos örökségünk, egy zseniális nyelvünk – kár, hogy rajtunk kívül senki nem érti –; van egy csodálatos kultúránk – kár, hogy nehezen lehet lefordítani –; és van egy heroikus történelmünk – kár, hogy szinte senki nem ismeri. De a mi küldetésünk nem lehet más, mint hogy mindezt megőrizzük és megmaradjunk. Méghozzá azért, mert a fenti gondolat mentén ezeket az értékeket csak mi tudjuk adni a világnak – és ez nem nacionalizmus" – foglalta össze Semjén Zsolt.
Ahogyan az sem, folytatta, hogy a megmaradásunkat féltve
nem akarunk olyan migrációt, amely az 1100 éve létező életformánkat, illetve a keresztény civilizációt megváltoztatja.