Így emlékezett meg Orbán Viktor mindenszentek ünnepéről

"1919. augusztus 1-én a Tanácsköztársaság elbukott, de eszméi és célkitűzései mélyen begyökerezve éltek tovább a magyar munkásosztályban, s a hamarosan újra talpraálló kommunista párt – ha illegalitásban is – folytatta küzdelmét. Ezt közvetlenül támogatta – itthon és az emigrációban – az a kommunista írócsoport, amelynek törzse a Tanácsköztársaság napjaiban kovácsolódott ki a pártos irodalom zászlóvivőjévé. Mindenekelőtt ők folytatták s fejlesztették tovább a Tanácsköztársaság irodalmának azokat a vonásait, amelyek a szocialista realizmus alapvető elemeiként első ízben a forradalom idején jelentkeztek irodalmunkban. Törekvéseik József Attila költészetében tetőződtek. De a proletárirodalom körén túl, haladó íróink további munkásságára is hatott mindaz, amit a Tanácsköztársaság idején átéltek – például Juhász Gyula találkozása az ország vezető erejévé vált munkásosztállyal, vagy Móricz Zsigmond élménye a földet foglaló, majd szövetkezeti útra lépő parasztság körében..."

" – 1919 utáni életművükre is kitapinthatóan hat. Így van ez Tóth Árpádnál, Nagy Lajosnál és másoknál, még annál a szocializmus közelébe érkező fiatal írógenerációnál is, mely csak 1919 után bontogatta szárnyát, ifjúságának egyik legnagyobb élményeként mégis a proletárforradalmat véste szívébe"

"Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról." (Ézs. 25,8)

Így van! Nekem sajnos rengeteg halottam van, a gyerekeimen kívül már senkim sincs. De én nem tudok kimenni a temetőbe, mert annyira kötődöm hozzájuk, (ebben vannak olyanok, akikhez annyira kötődöm, hogy nem is tekintem őket halottaknak) hogy szinte mindig velem vannak!