Abban sincs semmi új, hogy „a háttérben” továbbra is alternatív tudományértelmezéssel élnek, következésképpen az „a tudomány”, ami szájuk íze szerint való (az érvelésük alapját képező tanulmányok rendre LMBTQI-szervezetek megrendelésére készültek el, s hát hogy, hogy nem, azt mutatják ki, hogy nagyon igazuk van az LMBTQI-szervezeteknek), illetve következetesen, sőt, olykor
hisztérikusan tagadnak minden tudományos eredményt, ami politikai követeléseiknek ellentmond.
Ezen a ponton pedig újra egy fontos megállapítást kell tennünk: a Háttér Társaság és a hozzá hasonló szervezetek, a nem létező hálózat csapatai mutatkozhatnak jogvédőknek, meg emberbarátnak, valójában nettó politikai csoportok, melyeknek egyetlen valós célja, hogy alapvetően formálják át az egyén és a társadalom tudatát, befolyásoljanak és közpolitikai változásokat érjenek el. Ehhez szabad országban, mint a miénk, persze minden joguk meg is van, csak hát kár mellé hazug lózungokkal fárasztani azokat, akik átlátják a helyzetet.
Amikor tehát a Háttér Társaság azon sopánkodik (jó egészséget hozzá!), hogy „szakmaiatlan, félrevezető és hazug érveléssel” találkoznak a hatóságok részéről, éljünk nyugodtan a gyanúperrel, hogy a magyar közigazgatás jól teszi a dolgát. Azért pedig kár lenne bocsánatot kérni, mert a kereszténydemokrata ihletettségű kormányzat a világnézetének megfelelő módon kormányozza az országot.
Persze van még hova fejlődnünk – de a gyermekeink jogait egyre hatékonyabban védjük. Így tovább!