Amit csináltok, az leginkább érzelmi manipuláció, amelynek célzottjai mi vagyunk, kárvallottjai pedig a gyerekek.
Mindig van abban humor, amikor kiborul a Háttér Társaság, ahogyan azt is biztosra vehetjük, hogy ilyenkor kiszámíthatóan felmondják a propaganda megkövesedett „érveit”. Így történt ez a minap is, amikor azon keseregtek, hogy hazánkban a józan ésszel megegyező módon születnek hatósági döntések gyermekek örökbefogadásával kapcsolatban. Noha „a háttérben” semmitmondó az, hogy „az apa férfi, az anya nő”, mi, akik a normalitás pártján állunk, képesek vagyunk értelmezni ezt az állítást, mi több, a tartalmával is tisztában vagyunk (persze forog körülöttünk a feje tetejére álló világ, hisz olyan időt élünk, amikor ezt külön is deklarálni szükséges). Ennélfogva pedig értjük, hogy az állam a lehető legjobban szeretne gondoskodni a gyermekről, amikor megállapítja róla, hogy elsődleges szocializációs közege a család, amelynek helyes formája alapvetően a hagyományos családmodellben lelhető fel.
Miközben pedig újra és újra azt sejtetik, hogy az örökbefogadási eljárás inkább arról szól, hogy bárkinek joga lehet gyerekhez, nekünk szükséges újra és újra, nagy türelemmel, de határozottan kifejteni, hogy nem a nyúl viszi a vadászpuskát,
azaz nem létezik „gyermekhez való jog”, ezzel ellentétben a gyermeknek joga van anyához és apához (lehetőség szerint egyszerre), vagyis joga van a lehető legteljesebb családban felnőni.
Az érzelmi manipuláció sokszor alkalmazott eszköze részükről az is, hogy úgy kommunikálnak, mintha az örökbefogadásra váró gyermekek előtt két út állna: az egyik a nagyon szerető, gyakorlatilag tökéletes, vitát, problémákat és az átlagon felüli promiszkuitást még hírből sem ismerő „meleg pár” rózsaszín parfümfelhőben úszkáló komfortos budai lakása, a másik pedig a hatvanas éveket idéző árvaház, ahol a falak vizesek, az átlaghőmérséklet nyáron sem emelkedik 12 Celsius-fok fölé, a vacsora száraz kenyér és víz (még tegnapról maradt), az esti program pedig verés. Szóval lássunk tisztán:
amit csinálnak, az leginkább érzelmi manipuláció, amelynek célzottjai mi vagyunk, kárvallottjai pedig a gyerekek.
Abban sincs semmi új, hogy „a háttérben” továbbra is alternatív tudományértelmezéssel élnek, következésképpen az „a tudomány”, ami szájuk íze szerint való (az érvelésük alapját képező tanulmányok rendre LMBTQI-szervezetek megrendelésére készültek el, s hát hogy, hogy nem, azt mutatják ki, hogy nagyon igazuk van az LMBTQI-szervezeteknek), illetve következetesen, sőt, olykor
hisztérikusan tagadnak minden tudományos eredményt, ami politikai követeléseiknek ellentmond.
Ezen a ponton pedig újra egy fontos megállapítást kell tennünk: a Háttér Társaság és a hozzá hasonló szervezetek, a nem létező hálózat csapatai mutatkozhatnak jogvédőknek, meg emberbarátnak, valójában nettó politikai csoportok, melyeknek egyetlen valós célja, hogy alapvetően formálják át az egyén és a társadalom tudatát, befolyásoljanak és közpolitikai változásokat érjenek el. Ehhez szabad országban, mint a miénk, persze minden joguk meg is van, csak hát kár mellé hazug lózungokkal fárasztani azokat, akik átlátják a helyzetet.
Amikor tehát a Háttér Társaság azon sopánkodik (jó egészséget hozzá!), hogy „szakmaiatlan, félrevezető és hazug érveléssel” találkoznak a hatóságok részéről, éljünk nyugodtan a gyanúperrel, hogy a magyar közigazgatás jól teszi a dolgát. Azért pedig kár lenne bocsánatot kérni, mert a kereszténydemokrata ihletettségű kormányzat a világnézetének megfelelő módon kormányozza az országot.
Persze van még hova fejlődnünk – de a gyermekeink jogait egyre hatékonyabban védjük. Így tovább!
(Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner)
A szervezet szerint a gyámhatóság az „anya nő, apa férfi semmitmondó kinyilatkoztatását” használja arra, hogy igazolja: csak a hagyományos családmodell alkalmas arra, hogy szerető otthont biztosítson az állami gondozásban nevelkedő gyermekek számára.
Az egyik projektnek az a célja, hogy mérsékeljék az LMBTQ-embereket érő állítólagos zaklatásokat és a hátrányos megkülönböztetésüket a hazai iskolákban és munkahelyeken – írja a Magyar Nemzet.
Ezt is ajánljuk a témában
A németek máris mélységes sajnálatukat fejezték ki a messzemenően lanyha érdeklődés miatt. Francesca Rivafinoli szemléje.
Új fejezet nyílik a sztárcsalád életében.
A Pride nyugalma csalóka: a felvonuláson bár „antifasiszták” és marxisták is megjelentek, az LMBTQ-jogok igencsak háttérbe szorultak.
A hormonkezelés hatására kialakult sterilitás „elméletileg visszafordítható” a szervezet szerint. Igaz, ők is bevallják, hogy erre nincs garancia.
A Pride szervezői a bíróság döntését semmibe véve készülnek, hogy Soros pénzéből, nemzetközi hálózattal megtámogatva szervezzék meg az idei agitációs felvonulást.
Ha megkapargatjuk a látszólag független médiahálózatot, kiderül: külföldi érdekek szövik a szálakat. A Soros-alapítványoktól az amerikai kiképzőprogramokig – sorozatunk folytatódik!
Húsvét közeledtével sok családban felmerülhet, hogy egy nyuszival lepjék meg a legkisebbeket. De mikor állunk valóban készen arra, hogy felelős gazdikká váljunk?
Videóban reagált a rapper arra, hogy a Tisza egyes politikusai fegyverrel, míg mások testőrökkel jelennek meg nyilvánosan.
Sajtószabadság ukrán módra. Az indoklás szerint a magyar oldalak álhíreket terjesztettek az ukránok „terrorista tevékenységéről”, gúnyolták Ukrajna támogatását és kritizálták a szankciós politikát.
