Drága Háttér Társaság, akkor vegyük át újra: az apa férfi, az anya nő, gyermekhez való jog pedig NEM létezik!

Mindig van abban humor, amikor kiborul a Háttér Társaság, ahogyan azt is biztosra vehetjük, hogy ilyenkor kiszámíthatóan felmondják a propaganda megkövesedett „érveit”. Így történt ez a minap is, amikor azon keseregtek, hogy hazánkban a józan ésszel megegyező módon születnek hatósági döntések gyermekek örökbefogadásával kapcsolatban. Noha „a háttérben” semmitmondó az, hogy „az apa férfi, az anya nő”, mi, akik a normalitás pártján állunk, képesek vagyunk értelmezni ezt az állítást, mi több, a tartalmával is tisztában vagyunk (persze forog körülöttünk a feje tetejére álló világ, hisz olyan időt élünk, amikor ezt külön is deklarálni szükséges). Ennélfogva pedig értjük, hogy az állam a lehető legjobban szeretne gondoskodni a gyermekről, amikor megállapítja róla, hogy elsődleges szocializációs közege a család, amelynek helyes formája alapvetően a hagyományos családmodellben lelhető fel. 

Miközben pedig újra és újra azt sejtetik, hogy az örökbefogadási eljárás inkább arról szól, hogy bárkinek joga lehet gyerekhez, nekünk szükséges újra és újra, nagy türelemmel, de határozottan kifejteni, hogy nem a nyúl viszi a vadászpuskát, 

Az érzelmi manipuláció sokszor alkalmazott eszköze részükről az is, hogy úgy kommunikálnak, mintha az örökbefogadásra váró gyermekek előtt két út állna: az egyik a nagyon szerető, gyakorlatilag tökéletes, vitát, problémákat és az átlagon felüli promiszkuitást még hírből sem ismerő „meleg pár” rózsaszín parfümfelhőben úszkáló komfortos budai lakása, a másik pedig a hatvanas éveket idéző árvaház, ahol a falak vizesek, az átlaghőmérséklet nyáron sem emelkedik 12 Celsius-fok fölé, a vacsora száraz kenyér és víz (még tegnapról maradt), az esti program pedig verés. Szóval lássunk tisztán:

Abban sincs semmi új, hogy „a háttérben” továbbra is alternatív tudományértelmezéssel élnek, következésképpen az „a tudomány”, ami szájuk íze szerint való (az érvelésük alapját képező tanulmányok rendre LMBTQI-szervezetek megrendelésére készültek el, s hát hogy, hogy nem, azt mutatják ki, hogy nagyon igazuk van az LMBTQI-szervezeteknek), illetve következetesen, sőt, olykor 

Ezen a ponton pedig újra egy fontos megállapítást kell tennünk: a Háttér Társaság és a hozzá hasonló szervezetek, a nem létező hálózat csapatai mutatkozhatnak jogvédőknek, meg emberbarátnak, valójában nettó politikai csoportok, melyeknek egyetlen valós célja, hogy alapvetően formálják át az egyén és a társadalom tudatát, befolyásoljanak és közpolitikai változásokat érjenek el. Ehhez szabad országban, mint a miénk, persze minden joguk meg is van, csak hát kár mellé hazug lózungokkal fárasztani azokat, akik átlátják a helyzetet. 

Amikor tehát a Háttér Társaság azon sopánkodik (jó egészséget hozzá!), hogy „szakmaiatlan, félrevezető és hazug érveléssel” találkoznak a hatóságok részéről, éljünk nyugodtan a gyanúperrel, hogy a magyar közigazgatás jól teszi a dolgát. Azért pedig kár lenne bocsánatot kérni, mert a kereszténydemokrata ihletettségű kormányzat a világnézetének megfelelő módon kormányozza az országot.

Persze van még hova fejlődnünk – de a gyermekeink jogait egyre hatékonyabban védjük. Így tovább!  

(Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner)