Amit ki kell mondani

„Akkor sem az, ha látszólag vannak választások, demokratikusnak számító intézmények, szólhatunk. És van ellenzék is (még olyan is, mely a kormánypártnál is szélső-jobboldalibb). Egy ilyen rendszerben azonban a rendszer fenntartója az olyan ellenzék, amelynek a legfontosabb a lehetségeshez való alkalmazkodás, vele a vélt siker: azaz a kormányra kerülés. Max Weber ezt nevezi erkölcsi felelősségen alapuló politikának, szemben az erkölcsi meggyőződésen alapuló politikával.

Ez a rendszer az egykori, klasszikus fasizmus demokráciával álcázott, politikailag visszacsempészhetővé konstruált új formája. Ami nyíltan feltámaszthatatlan, azt láthatatlanított formában feltámasztották. A rendszer lényegét teszik „demokráciával” felismerhetetlenné a politikai immunrendszer számára. Ahogy egy halálosan fertőző kórokozó a mutációjával kerüli meg a szervezet védekező rendszerét. Ami miatt a demokraták látványhoz tapadt része nem is tekinti ezt diktatúrának. Hát persze: a Föld is lapos.

Érvényes a vezérelv – ahogy azt a nemzetiszocializmus jogtudósa, Carl Schmitt megfogalmazta: a vezér akarata törvény.

Érvényes a tekintélyelv – a rendszer autoriter. De ez csak egyik jellemzője.

Érvényes az erő elve – mindig mindent a hatalom határoz meg. Csak barát és ellenség van, nincs kompromisszum, ahogy ez parlamentáris demokráciában természetes.”

Nyitókép: MTI/Kovács Attila