Rendkívüli: mutatjuk a Budapesti nyilatkozat szövegét az Új Európai Versenyképességi Egyezményről
Változtatások nélkül!
Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
„ (...) És miután feltártuk a megannyi negatív példát, hadd ne hagyjuk szó nélkül a pozitív üzenettel bíró történéseket sem, elvégre ezek szolgáltatják a mostani írás apropóját. Mi is nyomon követtük, miként nyert Románia válogatottja arany-, a magyar pedig bronzérmet az Egyesült Arab Emírségekben nemrég rendezett minifutball-világbajnokságon. Amelynek egyik elődöntőjében ráadásul a későbbi tornagyőztes románok 3-0-ra felülmúlták a magyarokat, tehát mindkét nemzet szurkolótábora számára fokozott érzelmi töltettel bírt a vébé. Ehhez képest nem »menetrend szerinti« gyalázkodásoktól volt hangos a lelátó, sőt a két válogatott játékosai sem ellenségként viseltettek a másikkal szemben. A román minifutball-válogatott magyar, székelykeresztúri származású másodedzőjének, Klein Lászlónak a Székelysport portálnak adott nyilatkozatából kiderül, a rivalizálás nem az állatot hozta ki a felekből, hanem megsüvegelendő gesztusokat.
A két válogatott a torna idején ugyanabban a szállodában volt elszállásolva, a román győzelmet hozó finálét követően pedig a hotel személyzete és a magyarok sorfalat állva megtapsolták az aranyérmeseket, gratulálva nekik a világbajnoki címhez, majd pedig a két csapat együtt ünnepelt. És ez még nem minden. Amikor a dobogó harmadik fokán végzett magyar játékosok átvették a bronzérmet, a stadionban nagyobb létszámban jelen lévő
román közönség elkezdte skandálni, hogy »Ria, Ria Hungária«.
Bevallom, első olvasatra nem hittem a szememnek. Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik. A remek teljesítményen, a megszerzett érmeken túlmenően ezért a sportszerűségért is elismerés illeti a két csapatot, valamint a szurkolókat! Valahogy így kell hozzáállni sporthoz, szurkoláshoz, ellenfélhez. Persze ne legyünk naivak, nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy ezek után elcsitulnak a magyarellenes rigmusok a lelátókon, és többé nem leszünk tanúi újabb idegengyűlölő megnyilvánulásoknak. A minifocivébén tanúsított magatartás azonban megmutatta, hogy így is lehet, és mégis csak így természetes. Hogy a gyűlölet tényleg nem pálya.”
Nyitókép: Képmetszet / Facebook