2013 után határoztam el, akkor jövök vissza a Nemzetibe, amikor Alföldi

„SZERINTEM ALFÖLDI RÓBERTNEK NEM CSUPÁN IGAZA, DE RITKA NEMES LELKE IS VAN!

Bár én akkor jártam utoljára a Nemzeti Színházban, amikor ő volt az igazgató és legközelebb is akkor megyek, ha megint ő lesz. Jaj, nem elnézést! Egyszer voltam, de egy annyira bárgyú, sziruposan nemzetieskedő és didaktikusan magyarkodó darabot játszottak, hogy muszáj volt kijönnöm az első szünetben. Mert nem bírta a gyomrom. Ezzel nem állítom azt, hogy nincsenek vagy nem lehetnek jó darabok ott, például Hobót kifejezetten szeretem, de őt meghallgatom a Művészetek Völgyében. Szóval 2013 után határoztam el, akkor jövök vissza a Nemzetibe, amikor Alföldi. 

Most viszont örömteli olvasni a sorait és látni azt a nemes eleganciát, amivel nem Vidnyászky Attila fejét követeli, hanem arra irányítja rá a figyelmet, hogy a szekértáboros torzsalkodás és a minden bizonnyal jogos reváns vétele helyett sokkal inkább a megsérült színészek megsegítésére kellene koncentrálnia a közvéleménynek. Bármelyik oldalon. És ebben teljesen igaza van. Ha történik egy tragédia, abból is azonnal politikai ügy lesz. Ez persze nem is lehet másképpen ebben az orbáni rendszer által teljesen átpolitizált társadalomban. Főleg akkor, amikor politikai okoknál fogva rúgták ki 2013-ban a színház vezérigazgatói székéből Alföldi Róbertet és politikai okoknál fogva nevezték ki Vidnyászky Attilát ugyanoda. Vagyis Alföldi a regnáló hatalom kultúrharcának lett az első dísztrófeája. És most mégis képes volt az önmérsékletre! Nem a saját személyes sérelmének bosszúvágyát kiabálta a világba, hanem a színészekre gondolt. Mert ilyen egy igazi színházi igazgató, akinek nem csupán szíve, de lelke is van.

Az viszont nekem kifejezetten tetszett, hogy Vidnyászky Attila a tragédia után »azonnal« bejelentette lemondását, amit persze nem fogadtak el. És biztos vagyok benne, hogy nem is fognak majd. De Vidnyászky nimbuszát azért lehet majd fényezni vele. De hát tudjuk, hogy egy következmények nélküli országban élünk. Ahol azokat, akik a Fideszhez tartoznak, mindenáron megvédik. Ennek feltétele persze a hűség. Hiszen, aki egyszer megkapta a csicskalángost, az ne engedje meg magának, hogy különvéleménye legyen. Lásd a pórul járt L. Simon László esetét!

Én persze nem szeretnék Vidnyászkyn sem igaztalanul revánsot venni. Hiszen attól, mert egy Fidesz csicska, még lehet, hogy ebben (bűntetőjogilag) ártatlan. Viszont azt nagyon fontosnak tartom, hogy a rendőrség tegye a dolgát és találják meg azokat, akik a balesetért valóban felelősek! És ha megtalálták, akkor tényleg vállalják is a felelősséget a mulasztásaikért. Istenem, de szép is lenne, ha legalább egyszer valaki erkölcsi példát mutatna ebben az országban! De úgy tűnik, hogy erre a nemzetet újra meg kell tanítani. Ahogy arra is, hogy mit is jelent a lélek nemessége, no erre legalább kaptunk tanítást Alföldi Róberttől.

Köszönjük szépen neki! És mielőbbi gyógyulást kívánunk Szász Júliának és Horváth Lajos Ottónak!”

***

***

Nyitókép: MTI/Soós Lajos