Torzítás, hogy 1956 októberében a nemzet teljesen egységes lett volna

„Azon már régóta szokás sírdogálni, hogy a nemzeti ünnepek sem mutatnak nemzeti egysége. Az ünnep is, mint az ország, ketté vagy ki tudja, hányfelé szakadt. Ki ne ismerné a karácsonyi asztalok feszengéseit, amikor egyre több témát kell kerülgetni, nehogy családi botránnyá fajuljon az idill a más pártállású nagybácsi miatt. Legtöbb famíliában ilyenkor egy idő múlva inkább szabotálják a meghívását, vagy ha muszáj, külön találkozót szerveznek vele.

Már régóta így csináljuk a közéletben is. Külön ünneplünk, ki itt, ki ott. Nem kesergek miatta – pontosabban nem ezen kesergek, van arra ezer jobb okom. Nagy hazugság volna, ha az ünnepet depolitizálni akarnánk. Az ünnep arról szól, hogy szembesítsük magunkat történelmi magaslatainkkal. Vagyis igenis aktualizáljunk. Az ünnep nem vitrin üvege alá zárt, érinthetetlen múzeumi tárgy, maga a történelem sem (csak) az, hamisítási szándék nélkül is sokféleképpen szoktuk értelmezni.

Abban is van torzítás, hogy 1956 októberében a nemzet teljesen egységes lett volna. Hatalmas többségnek volt elege a rendszerből, de még a változtatni akarók se voltak egységesek. Mindszenthyt és Nagy Imrét világok választották el egymástól. Maguk tiltakoznának a legjobban, ha valamiféle tagolatlan nemzeti egységben mosnánk össze őket.”

Fotó: Ficsor Márton